Michael Punke: A visszatérő
Író: Michael Punke
Eredti megjelenés 2015
Fordította: Mátics Róbert
Kiadó: Könyvmolyképző
Oldalszám: 304 oldal
Értékelésem: 4,5/5 csillag
Átlag értékelés: 82%
Most akkor írhatnám azt, hogy rendkívüli módon érdekel az amerikai történelem és imádom az indiános történeteket. De az igazság, hogy történelemből örülök, hogy nem buktam meg, és egy Winnetou filmet sem voltam még hajlandó végignézni. És mit tagadjam Leonardo rajongó vagyok. Egyszer megfogadtam, hogy elolvasom az összes könyvet, melyek megfilmesítve nem hoztak Oscart neki, de a Wall Street farkasával folytatott több, mint egy hónapos szenvedésem ötven árnyalata után ezt feladtam, így maradt, hogy elolvasom azt, amiért megkapta. J
Mitől jó? Mint feljebb is beismertem, mérhetetlenül messze áll tőlem ez a világ, mégsem tudtam letenni. Egyrészt nagyon jó a nyelvezet, külön gratuláció a fordítónak. A tájleírások nagyon képszerűek, és szinte végig fáztam a könyvet olvasva, annyira jól át tudta adni az élményt. Bár nagyon megijesztett az elején a „Kinek nem ajánljuk rész”: akit megriaszt a nyers valóság; aki szereti, ha rózsaszín…. Nos, mindez én vagyok, és kikérem magamnak, így is nagyon élveztem. Kicsiny lelkem nem szenvedett törést, sőt, megfelelő agresszió mennyiséggel lett feltöltve.
Nagyon élvezetesség tette a könyvet, ahogy az író összemosta a szálakat, ahogy a főszereplők elhaladtak egymás mellet és az, amikor erre ráébredtek. Imádtam ezeket a láncokat, mindamellett, hogy majd megőrültem tőle, hogy „nézz már jobbra, hogy ki megy el melletted”!
Valóság vs fantázia: Az összeomlás szélére sodródtam, mikor elolvastam az utolsó bekezdés utáni rész első sorát, hogy a képzelet műve… De szerencsére tovább olvastam és ez az író szerényebb, mint azt gondoltam. Szerencsére a nagy része valóság alapú, persze vannak kitalált személyek a történetben és egy két lélektani dolog soha nem jelent meg ilyen formában, tehát nem bizonyított, de valóban létezett Hugh Glass, aki túlélt egy medve támadást és egyedül átvágott a vadonon élet és halál között billegve.
Helyszín: Nem, én még csak nem is sátorozok. Így számomra külön izgalom volt, ahogy leírta, hogyan élt túl a vadonban egyedül, olyan dolgok, mint gyufa, vagy kés nélkül. És ugyan kedvet nem kaptam hozzá, hogy valaha is a civilizáció vívmányai nélkül akarjak bárhová is menni, de nagyon izgalmas volt, hogy a főszereplőnek ezek természetes dolgok voltak. Nem választotta azt, hogy egy meleg „biztonságos” helyen marad, hanem újra és újra nekivágott a vadonnak. Nagyon próbálom megfogalmazni, de ez inkább egy érzés, hogy olvasol a hálaadásról, olvasol az amerikai történelemről, de nekem még nem volt olyan olvasási élményem, ahol ilyen szinten az ember képébe vágták volna, hogy bizony bizony, a máj és a belsőségek adják a legtöbb erőt és a leggyorsabban fogyaszthatóak egy állat elejtése után. Vagy azt, hogy milyen egy farkas falkával szembeállni és reménykedni, hogy az a nyamvadt zsályabokor csak nem ég le addig amíg elhiszik, hogy veszélyes önmagában egy ember is. Miért a farkasok nem cukik és nevelik fel az embert? Szóval ilyen érzés volt elveszni a vadonban.
Szereplők: Hugh Glass: Nos, őt azért nagyon nehéz volt elvonatkoztatni Leonardo alakjától, habár még nem látva a filmet a Rómeó és Júlia szépfiúját is nehéz volt elképzelni a szerepben. Nagyon erős jellem, és nagyon egyenes. A múltja nem annyira fogott meg, az hogyan bánt az emberekkel már annál jobban. Az, hogy hogyan tudott elengedni dolgokat, hogy életben maradjon, hogy most nem áll meg, most nem fordul vissza segíteni, vagy éppen, hogy megáll, amikor egy hajszál választja el egy rossz döntéstől, ezek nagyon erős jellemre vallanak. Olyan, akit elhiszi az ember, hogy túlél egy medve támadást.
Bridger: nos, nekem Ő volt a kedvenc szereplőm. Először mikor testvérként, nagyszájú gyerekként mutatkozik meg, ahogy ápolni akarja Glasst és ahogy ott hagyja, majd válik egy vadonbeli Bűn és bűnhődés főszereplőjévé. Nagyon emberi volt, és Ő volt az, akit fel akartam menteni a bűne alól. De mindig oda jutottam, hogy az otthagyást megértem, de elvitte a kést! Mégis, nem tudom elengedni azt, hogy ember, nem jó, nem tökéletes, nem bátor, csak egy nagyon fiatal fiú. És az utószó alapján elég szép életet tudhatott később maga mögött.
Fitzgerald: az a típus, akit az első perctől gyűlöl mindenki, és aki mindent megúszik az életben. Egyszerűen már én is meg akartam verni, vagy elintézni, hogy úgy szenvedjen , mint még soha.
Henry kapitány: A két lábon járó szerencsétlenség. Aki jót akar, de semmi nem jön össze, és támaszkodna másokra, de nem elég erős hozzá. Jajj, hány ilyen vezető van, aki több gondot okoz, mint hasznot.
Saját élmény: Nos, én nem vagyok egy bosszúálló fajta. Sőt, a legtöbb haragomat egy óra múlva már fel sem tudom idézni, így először nem tudtam kezelni a feszültséget. Azon gondolkodtam: Ember, örülj, hogy túlélted, és lépj tovább. Majd egyre többet gondolkodtam azon, hogy otthagyták!!! És még soha nem voltam ilyen szituba, amikor az élete függött másoktól. Mikor velem tragédia történt nem tudtam senkit sem okolni, nem bosszulhattam meg, hacsak az nem bosszú, hogy nem megyek templom közelébe. De mekkora erő, ha az ember tudja manifesztálni, hogy ki vagy mi okozta a szerencsétlenségét, ha van valami ami miatt továbbkúszik és megeszi a romlott húst is. És ezt a hatalmas erőt nagyon jól ábrázolja az író. Főleg az első részben, amikor tényleg az életéért küzd a természettel.
Kiadó: Könyvmolyképző… jajj,d e sok pénzembe fáj ez a kiadó. Ha esetleg valaki nem tudná, ők a „felelősek” a vörös, arany… pöttyös könyvekért, rengeteg nagyon nagyon jó ifjúsági kiadványért, amiket koromból kifolyólag ismernek sem kellene, nemhogy elmondhassam magamról, hogy a legtöbbnek függője voltam, amíg olvastam őket. A honlapjuk számomra kicsit nehezen kezelhető, mert még nem sikerült teljesen megfejtenem a struktúrát, hogy akkor melyik jelölés mit is jelent, bár ez csak annyit jelent, hogy jelölés figyelmen kívül hagyásával olvasom nyakra főre a könyveiket. (Bár Nekem már az is elég lenne, hogy Szegedi kiadóról van szó, tehát földimként már ezért is szeretném őket). Ami számomra nagyon fontos, hogy a kartonált könyveik is nagyon jól bírják a gyűrődést, valamint, hogy az előrendeléseik nagyon jó árban vannak, valamint nagyon sok kedvezményt adnak a kiadói megrendelésekre. És nem utolsó sorban, érdemes egy könyvesboltba belelapozni, és megnézni a fejezetek fejlécét, hogy mennyire igényes, és gyönyörű belülről ez az egyébként elég hideg és realisztikus könyv.
