A.M. Aranth: Oculus
Mit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?
Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.
A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?
Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.
A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.
*
Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?
Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.
A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.
Eredti megjelenés 2016
Kiadó: Főnix könyműhely,
Oldalszám: 420 oldal
Értékelésem:4,5/5 csillag
Átlag értékelés: 95%
Szemeztem egy ideig a könyvvel, mert a borító nagyon tetszett, de soha nem olvastam el a fülszöveget, pedig akkor nem értek volna meglepetések az első 100 oldalon, de ez van. Nagyon tetszett a könyv. Voltak benne laposabb részek, amiken nehezebben verekedtem át magam, de az első 100 oldal, meg a 200 a végén nagyon bejött. Bár tenném hozzá, hogy az utolsó 50 oldal annyira zsúfolt lett, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik és én hol maradtam le.
Szeretem az ilyen könyveket, amik bemutatják vajon milyen és milyen is lehetne az emberiség. És a végén a következtetések, miszerint mi kell az embernek, az nagyon megalapozott. Az ilyeneket elolvasva mindig egy jobb világba akarok élni, majd rájövök, hogy sajnos tényleg ilyen a világ. A társadalomkritikák nagyon megfogtak. Nem voltak erőltetettek, nem voltak oda nem illőek, pont elég volt, és pont megfelelő hangsúllyal szerepeltek a könyvben.
Nagyon sok vicces utalás van más írókra, ami nagyon tetszett és nagyon meginnék egy Holden Rosét 🙂
Őszinte leszek, eddig azt sem tudtam, hogy szeretem a sci-fit-t, szóval többszörösen jó pont a könyvnek. De fél pontot le kellett vonnom a helyesírási hibákért!
Mitől jó? Fordulatos, izgalmas, olvastatja magát a könyv, a párbeszédeket pedig nagyon imádtam. Egyik szereplő sem volt igazán szimpatikus, vagy olyan, akivel kicsit is azonosulni tudtam volna, sőt először nagyon zavart, hogy férfi író és mégis női főszereplővel dolgozik, mert nem értettem, hogy ezt hogyan és miért, de le a kalappal, nagyon jól sikerült.
Helyszín és idők: nagyon tetszik a világ, amit megalkotott az író. Logikus, tetszettek a pszichológiai elemek, mint mozgató rugók. Nagyon szégyelltem magam, mert ahogy említettem, nem olvastam a fülszöveget, és mikor kiderült, hogy miért ez a cím, ami, akkor nagyon vertem a fejem a falba, hogy erre azért már korábban is rájöhettem volna. Azért a más féle óra számítás az néha okozott nehézséget, de nagyon élveztem, ahogy mindennek megmagyarázta a könyv folyamán az okát. Bár ebből a magyarázatból néhol többet is el tudtam volna képzelni Truth belső monológjai helyett.
Kicsit zavart, amíg csak be-be néztünk az űrhajóba, mert valahogy nem akart a fejembe a helyére kerülni, de úgy 200 oldalnál ezen sikerült túllépnem.
Szereplők:
Truth: Nos, egy olyan karakter, aki semmiben nem hasonlít rám és a való életben valószínűleg meg akarnám fojtani egy kanál vízben! De a könyvben nagyon hiteles igazi tini lány volt, annak minden érzelmi vonulatával és nehézségével. Néha túlzásnak éreztem a belső monológjait, főleg a szerelmi életével és annak fizikai megvalósulásával kapcsolatos elmélkedéseit, de a cicája miatt megbocsájtok. A szülői vonal nagyon nem tetszett, de mióta anyuka vagyok, ezeket érzékenyebben viselem, szóval ez nem a könyv hibája. A jellemfejlődése viszont tetszett, az alap is jól alátámasztott volt és ahova eljutott az is.
Aoi: Csak a lila haját imádtam és a vagányságát, amit mutatott, amik sajnos a néhol túlérzelgős párbeszédes során eltűntek. Értettem az Ő motivációit is, pszichológiailag nagyon megalapozottak voltak, annyi, hogy nem hiszek az ennyire erős érzelmi barátságokba, vagy mellette az ennyire erős akartban. Nekem ez a kettő nem fér meg ennyire, de ebben a karakterben el tudtam fogadni.
Kaled: Tini lelkek megdobogtatója, természetesen. Bár az elején azt gondoltam, hogy sokkal kevesebb van benne, mint amit később kihozott belőle az író. A végére hatalmasat nőtt (szerencsére nem fizikailag tovább…) és nagyon tetszett. Kedveltem az egykori katonák kiégésére és felőrlődésére utaló pszichológiai jegyek megjelenése.
MI – Szellem: Imádtam! Tudom, ez nagyon beteg, mert egy pszichopata, de olyan szövegei vannak, nagyon szerettem. Az a lazaság, az a flegmaság, nagyon belopta magát a szívembe. Nos, az Ő belső monológjait imádtam
Saját élmény: nem akartam megvenni a könyvet, de odamentem a Főnix standjához a könyvfesztiválon. Már akkor tudtam, hogy elképesztően sok pénzt fogok otthagyni. Akkor még ugyan nem tudtam ki Ő, de Farkas Zoltán (a Főnix tulajdonosa) szolgált kis és elképesztően kedves volt, amivel már tudtam, hogy nem sokat, hanem betervezetlenül sokat fogok költeni. És mellette ott volt A.M. Arath és épp rajongókkal beszélgetett, elképesztő kedvességgel és türelemmel. Legyünk őszintén rajongó tinik voltak megfelelő ragyogással a szemükbe, de az író annyira kedves és barátságos volt velük, hogy érzetem, hogy meg kell vennem a könyvét 🙂 És ez bizony nagyon jó döntés volt. Régóta olvastam az íróról, akartam szeretni a könyveit és most még csak megerőltetni se kellett magam.
Az íróról: Az első, amit az íróról olvastam, hogy lefordította a Harry Potter és a Félvér Herceget a felesége kérésére, maguknak. Nagyon elgondolkodtam, hogy erre vajon mi vesz rá valakit, de tetszett. Nos, az igazi neve Holló-Vaskó Péter és még nincs 30 éves. Sokáig a Galaktika magazinnál tevékenykedett, de 2014 óta a Fumax kiadónál dolgozik. Eddig 4 könyve jelent meg és 7 fordítás kapcsolódik az Ő nevéhez, ebből talán a legismertebb a Ann Aguire Horda című műve. A könyvei mind a Főnix könyvműhely gondozásában jelentek meg. Értékelések alapján a legjobban ez a műve sikerült, habár a többi is 80% feletti.
Nagyon szerettem a könyv végén található köszönetnyilvánítást, nagyon jó lett, és külön szimpatikus, hogy közösségi oldalakon nagyon sok infót oszt meg a könyvvel kapcsolatban. Kedvencem, hogy a címlapon szereplő és a nyomtatott könyvvel álló lányok fényképét is megosztotta
Kiadó: Ahogy már fentebb írtam, nagyon sok pénzt tudok ennél a kiadónál elkölteni és nagyon sok tehetséges magyar íróval dolgoznak, ami miatt még szimpatikusabbak. A rendeléseket gyorsan feldolgozzák, és nagyon jó kedvezményeket lehet összeszedni, ha valaki figyeli az akcióikat.
A honlapjuk nem rég újult meg, és azóta nagyon jól kezelhető, így már senkit nem akadályozhat a keresési nehézség szuper könyvek beszerzésében.
