Könyvfüggő

Ember vs IQ

Brandon Hackett: A poszthumán döntés

A XXIII. század: az emberiség diadalútja a csillagok közé, kolóniák négy rendszer lakható bolygóin. A technikai fejlődés töretlen; beépíthetB_H_posztő implantok, planetáris net, kvantumchipekkel bõvített, sõt mesterséges tudatokkal ötvözött intellektusok – némelyek már többek őseiknél, poszthumánok. A XXIII. század: az emberi kolóniák és az anyabolygó közti kulturális szakadékok mélyülnek. Az ötnapos földi háború hosszas civilizációs agóniába torkollik. A megalopoliszokban élők maradéka menekül; a kolóniák felé tartó űrhajók tucatjain milliók várják krioálomban egy új, jobb élet lehetőségét. A Tau-rendszer bolygóján élő Eliott és Nicole a bevándorlókat szállító hajók érkezésével olyan események közepébe csöppen, melyek az emberi faj jövőjét örökre megváltoztathatják. Úgy tűnik, az események mintázata mögül idegen intellektus néz vissza az őt fürkészőkre. Ám akár saját változó lényegével, akár valami más, soha nem tapasztalttal szembesül, az emberiség először találkozik egy másik értelemmel.

Eredti megjelenés 2007

Kiadó: Delta Vision,

Oldalszám: 408 oldal

Értékelésem:5/5 csillag

Átlag értékelés: 88%

Nagyon sokat gondolkodtam a címen és nem vagyok elégedett vele, mert nem írja le azt, amit nem tudok a könyv elolvasása után egy nappal sem elmondani/leírni/megfogalmazni. Már máskor is írtam, hogy nem szeretem a sci-fiket, de igyekszem tágítani a látókörömet és befogadó lenni. Véletlenül akadtam az íróra egy komment kapcsán, és megtetszett egy másik könyvének a borítója és nem is tudom miért ezt a könyvet szereztem meg mégis…De milyen jó, hogy így tettem. Bár kicsit zavaró volt, hogy reggelente alig vártam, hogy munkába mehessek, hiszen az azt jelentette, hogy 35 percen keresztül olvashattam a könyvet és bosszantó volt, mikor a Kálvinon átszállás közben is olvasva – bocsánat az utastársaktól – bezavartak lökdösésekkel.

B_H_poszt_2Mitől jó? A szereplők, a helyszín, a történet, mind nagyon jól felépítettek. Olyan dilemmákat vet fel, amikre nincs megoldás, amik egy részét fel sem lehet fogni, és amire a végén maga az író sem ad választ és ez pont így is van jól. Engem már a 3D technika is megrémít, és a klónozás ötlete meg a genetikai manipulációk, mégis álmodoztam arról, hogy milyen lenne, ha a gondolataimmal elérném a netet és ezzel kielégíthetném egyébként is túl magas információ igényemet. Milyen lenne egy olyan világba élni, ahol csak gondolkodnom kell és nem egy órán keresztül gépelni egy blog bejegyzést, amit pont a gépelés lassúsága – pedig gyorsan gépelek – miatt soha nem lesz olyan, mint a fejemben. Külön tetszett, hogy Nicole író és kicsit ezzel belátást engedett abba, hogyan épül fel egy világ és hogyan alakulnak a szereplők.

Helyszín és idők: igen, az ilyen könyveknél a legnagyobb bajom, hogy van idő írva a margóra, de ki érti azt :). Mégsem volt ebből gond, nagyon jól eligazodtam rajta és nagyon tetszett, ahogy a múltból szépen haladtunk a jelen felé és közben rajzolódtak ki a múlt bizonyos elemei, majd a jövőbe értünk és cseppet sem volt erőltet.

Minden helyszínt imádtam, de valahogy folyton az járt a fejembe, mennyire jó, hogy valószínűleg soha nem filmesítik meg, mert nem bírnám, ha az általam felépített képzeletet valaki képi elemekkel felülírná.

A Tau-t nagyon szerettem valamiért, különleges volt a kettőbe vágott nap, a színek, a szelek, szinte már én is kezdtem megkedvelni a szeles időt, persze csak addig, amíg ki nem értem a megállóból és nem szembesültem vele, hogy nekem bizony nincs portaszító a ruhámon. Pedig nyitott lennék egy ilyen újításra, valamint a ruha színét megváltoztató chip-re is, csak hogy kicsit a nő is megszólaljon belőlem.

Gretchen fák: egyszerűen tökéletesek. Kirajzolódott előttem minden eleme, és imádtam. Nagyon különleges , nagyon ötletes, még akkor is, ha nem túl barátságos.

A Gömb. nekem kicsit Mátrixos volt, de ez cseppet sem vont le az értékéből. Féltem tőle, rettegtem tőle, mert olyat testesít meg, ami számomra érthetetlen, ami embertelen, hiába voltak érvek az emberi érzelmekre. Bár soha nem fogom megérteni, hogyan lehetne minden érzést lekódolni, mikor mindenki másként éli meg. És azt hiszem nálam ez a válasz rá, hogy miért nem lehet emberi, mert épp úgy eltűnteti az egyediséget, mint a másik felmutatott szál, egy közös tudat. (Ami egyébként pont olyan „félelmetes”)

Szereplők:

Eliott: Imádtam, minden hibájával együtt. Bár alap, hogy nagyon szeretem a kódolókat, mert olyat testesítenek meg, amihez én nem értek és mindig meglep hogyan gondolkodnak. Nagyon tetszett a flegmasága, a humora, az irónia érzéke. és még akkor sem tudtam utálni, mikor dacos kisfiúként viselkedett, mert annyira illett a személyiségéhez.

Nicole: előre is elnézést, de nem igazán kedveltem. pedig vagány, jó humorú, nőiesen érzelgős, és mégis valami végig taszított benne, valami ,a mi megfoghatatlan. Először arra gondoltam, hogy talán azért, mert az író kicsit idealizálta, de nem csak ez volt, a gondolkodás módja valahogy nekem nem volt megemészthető, a magam se tudom mi kell nekem, de az azonnal effektus, ami egy fiatalabb szereplőnél oké lenne, de hozzá kicsit gyerekes volt.

Gauri: Az Ő karaktere mellett azonban Nicole is imádni valóvá vált. 🙂 Hú, mindne pillanatban utáltam, egy csepp jó dolog sem maradt meg bennem vele szemben. Tudom Ő nagyon fiatal a fagyasztások miatt, de istent játszani folyamatosan, mert Ő azt gondolja, hogy mindig igaza van. és még Ő van felháborodva – nos, akkor ez most igazán „lányos hisztis” kikelés volt magamból, vagyis tökéletes a karakter, mert érzéseket vált ki, és megmozgatott.

Keiko: Imádtam! Annyira nagyon érett női karakter volt annak minden hibájával és tökéletességével együtt. A makacssága, a felsőbbrendűsége, az ahogyan irányítótani tudott mindnet és mindenkit. És az utolsó bejegyzése az valami hihetetlenül jó bevallás, még akkor is, ha nekem kicsit túl fennkölt lett a legutolsó oldal, de annyira illet a karakterhez.

Saját élmény: Teljesen beszippantott a világ, és ahogy már írtam sokszor az irtózat vagy a félelem vett erőt rajtam, mégis döbbenten olvastam végig. igen, ebben benne van, hogy nem vagyok a sci-fi világában elmélyült olvasó, tehát a gyereknek minden új, de azt gondolom, hogy a műnek van egy olyan szuper stílusa, egy tökéletes leíró oldala, ami a történettől függetlenül is magával ragadott volna. Nem hinném, hogy ezután több sci-fit fogok olvasni, de már elmondhatom, hogy ebből a stílusból is lett kedvencem. És alig várom, hogy a férjem is elolvassa és valakivel vitatkozhassak a részletekről.

B_HAz íróról: Brandon Hackett 1975 januárjában született közgazdászként végzett. Első műve az Én, a halhatatlan című novellaciklusa rögtön díjat is nyert. (Zsoldos Péter díjat, melyet azóta még egyszer megnyert.) Más művét még nem olvastam, de leírások / értékelések és fülszövegek alapján az íróra jellemző az epikusság, valamint a népek irányításának, kontrolálásának kérdés köre. 11 könyve és több novellája is megjelent az évek során, a legutolsó Az időutazás tegnapja, ami Az időutazás napjának a folytatása, aminek a borítója foglyul ejtett.

http://www.brandonhackett.hu/

B_H_IdőutazásKiadó: A Delat Visonről már írtam korábban is, de akkor még egyszer: Nos a Delta Vision még mindig fogva tartja a szívem. Már több könyvüket is olvastam, és van néhány könyv, ami nagyon régóta kívánságlistás nálam és az ő gondozásukba jelent meg. Ám nem ezzel váltak az egyik kedvencemmé, akiknek a pultja előtt nagyon hosszú perceket töltöttem a könyvfesztiválkor „nyálamat csorgatva” , hanem azt hiszem az első olyan kiadó, aki jelentősen jobb összegért árulja az e-könyveket, mint a nyomtatottat, ez azért valljuk be nem jellemző a magyar könyvpiacra. Szóval, ha valaki nem ragaszkodik a könyv megfogásához, tapintásához, esetleg egy későbbi dedikáláshoz, akkor igencsak jutányos áron tud digitális élményt vásárolni!

http://www.deltavision.hu ·

Légy a szemem!

A.M. Aranth: Oculus

oculusMit tennél, ha tudnád, hogy egy napon elveszíted a nevedet, a családodat, a barátaidat, a jogaidat és jó pénzért egy vak Idős tudós mellé adnak oculusnak, hogy helyette láss és a nap harminckét órájából huszonhatban neki bámulj mikroszkópba?

Itt, Avalonon így megy. Akkor is, ha emiatt őrült szektások megpróbálnak felrobbantani, megutál a legjobb barátod, elszaporodnak a vágások a csuklódon… mert itt ez a rend.

A nevem Truth Dunn volt. Most már nem vagyok ember. Nem vagyok személy. Csak oculus.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy a legjobb barátod, egy lány, akit mindennél jobban szeretsz, rabszolga lesz? Végig tudnád nézni, ahogy tönkremegy? Hogy lassan megfojtja a rendszer? Mit éreznél, látva a híradóban egy robbantás helyszínén, mint szerencsés túlélőt?

Az én válaszom egyszerű. Én megpróbálnám kiszabadítani. Akkor is, ha nem akarja. Akkor is, ha nyakig véres leszek közben. Akármit is kelljen tennem.

A nevem Aoi Kane. És én nem fogadom el, hogy itt ez a rend.

*

Mit tennél, ha tudnád, hogy az Ellenséged, az, akinek a levadászására mindent feltettél, ott van az orrod előtt? Hogy még csak nem is tudja, hogy a világon vagy? Hogy elképzelni is képtelen, hogy mérgezett nyílvesszőként rohansz felé?

Én nem várok. Lecsapok rá, és eltaposom, ahogy érdemli. Bele sem gondolok, hogy mit ránt magával a semmibe.

A nevem nem számít. De mától én vagyok itt a rend.

Eredti megjelenés 2016

Kiadó: Főnix könyműhely,

Oldalszám: 420 oldal

Értékelésem:4,5/5 csillag

Átlag értékelés: 95%

Szemeztem egy ideig a könyvvel, mert a borító nagyon tetszett, de soha nem olvastam el a fülszöveget, pedig akkor nem értek volna meglepetések az első 100 oldalon, de ez van. Nagyon tetszett a könyv. Voltak benne laposabb részek, amiken nehezebben verekedtem át magam, de az első 100 oldal, meg a 200 a végén nagyon bejött. Bár tenném hozzá, hogy az utolsó 50 oldal annyira zsúfolt lett, hogy csak kapkodtam a fejem, hogy most mi is történik és én hol maradtam le.

Szeretem az ilyen könyveket, amik bemutatják vajon milyen és milyen is lehetne az emberiség. És a végén a következtetések, miszerint mi kell az embernek, az nagyon megalapozott. Az ilyeneket elolvasva mindig egy jobb világba akarok élni, majd rájövök, hogy sajnos tényleg ilyen a világ. A társadalomkritikák nagyon megfogtak. Nem voltak erőltetettek, nem voltak oda nem illőek, pont elég volt, és pont megfelelő hangsúllyal szerepeltek a könyvben.

Nagyon sok vicces utalás van más írókra, ami nagyon tetszett és nagyon meginnék egy Holden Rosét 🙂

Őszinte leszek, eddig azt sem tudtam, hogy szeretem a sci-fit-t, szóval többszörösen jó pont a könyvnek. De fél pontot le kellett vonnom a helyesírási hibákért!

Mitől jó? Fordulatos, izgalmas, olvastatja magát a könyv, a párbeszédeket pedig nagyon imádtam. Egyik szereplő sem volt igazán szimpatikus, vagy olyan, akivel kicsit is azonosulni tudtam volna, sőt először nagyon zavart, hogy férfi író és mégis női főszereplővel dolgozik, mert nem értettem, hogy ezt hogyan és miért, de le a kalappal, nagyon jól sikerült.

eye_2Helyszín és idők: nagyon tetszik a világ, amit megalkotott az író. Logikus, tetszettek a pszichológiai elemek, mint mozgató rugók. Nagyon szégyelltem magam, mert ahogy említettem, nem olvastam a fülszöveget, és mikor kiderült, hogy miért ez a cím, ami, akkor nagyon vertem a fejem a falba, hogy erre azért már korábban is rájöhettem volna. Azért a más féle óra számítás az néha okozott nehézséget, de nagyon élveztem, ahogy mindennek megmagyarázta a könyv folyamán az okát. Bár ebből a magyarázatból néhol többet is el tudtam volna képzelni Truth belső monológjai helyett.

Kicsit zavart, amíg csak be-be néztünk az űrhajóba, mert valahogy nem akart a fejembe a helyére kerülni, de úgy 200 oldalnál ezen sikerült túllépnem.

Szereplők:

Truth: Nos, egy olyan karakter, aki semmiben nem hasonlít rám és a való életben valószínűleg meg akarnám fojtani egy kanál vízben! De a könyvben nagyon hiteles igazi tini lány volt, annak minden érzelmi vonulatával és nehézségével. Néha túlzásnak éreztem a belső monológjait, főleg a szerelmi életével és annak fizikai megvalósulásával kapcsolatos elmélkedéseit, de a cicája miatt megbocsájtok. A szülői vonal nagyon nem tetszett, de mióta anyuka vagyok, ezeket érzékenyebben viselem, szóval ez nem a könyv hibája. A jellemfejlődése viszont tetszett, az alap is jól alátámasztott volt és ahova eljutott az is.

Aoi: Csak a lila haját imádtam és a vagányságát, amit mutatott, amik sajnos a néhol túlérzelgős párbeszédes során eltűntek. Értettem az Ő motivációit is, pszichológiailag nagyon megalapozottak voltak, annyi, hogy nem hiszek az ennyire erős érzelmi barátságokba, vagy mellette az ennyire erős akartban. Nekem ez a kettő nem fér meg ennyire, de ebben a karakterben el tudtam fogadni.

eyeKaled: Tini lelkek megdobogtatója, természetesen. Bár az elején azt gondoltam, hogy sokkal kevesebb van benne, mint amit később kihozott belőle az író. A végére hatalmasat nőtt (szerencsére nem fizikailag tovább…) és nagyon tetszett. Kedveltem az egykori katonák kiégésére és felőrlődésére utaló pszichológiai jegyek megjelenése.

MI – Szellem: Imádtam! Tudom, ez nagyon beteg, mert egy pszichopata, de olyan szövegei vannak, nagyon szerettem. Az a lazaság, az a flegmaság, nagyon belopta magát a szívembe. Nos, az Ő belső monológjait imádtam

Saját élmény: nem akartam megvenni a könyvet, de odamentem a Főnix standjához a könyvfesztiválon. Már akkor tudtam, hogy elképesztően sok pénzt fogok otthagyni. Akkor még ugyan nem tudtam ki Ő, de Farkas Zoltán (a Főnix tulajdonosa) szolgált kis és elképesztően kedves volt, amivel már tudtam, hogy nem sokat, hanem betervezetlenül sokat fogok költeni. És mellette ott volt A.M. Arath és épp rajongókkal beszélgetett, elképesztő kedvességgel és türelemmel. Legyünk őszintén rajongó tinik voltak megfelelő ragyogással a szemükbe, de az író annyira kedves és barátságos volt velük, hogy érzetem, hogy meg kell vennem a könyvét 🙂 És ez bizony nagyon jó döntés volt. Régóta olvastam az íróról, akartam szeretni a könyveit és most még csak megerőltetni se kellett magam.

Az íróról: Az első, amit az íróról olvastam, hogy lefordította a Harry Potter és a Félvér Herceget a felesége kérésére, maguknak. Nagyon elgondolkodtam, hogy erre vajon mi vesz rá valakit, de tetszett. Nos, az igazi neve Holló-Vaskó Péter és még nincs 30 éves. Sokáig a Galaktika magazinnál tevékenykedett, de 2014 óta a Fumax kiadónál dolgozik. Eddig 4 könyve jelent meg és 7 fordítás kapcsolódik az Ő nevéhez, ebből talán a legismertebb a Ann Aguire Horda című műve. A könyvei mind a Főnix könyvműhely gondozásában jelentek meg. Értékelések alapján a legjobban ez a műve sikerült, habár a többi is 80% feletti.

Nagyon szerettem a könyv végén található köszönetnyilvánítást, nagyon jó lett, és külön szimpatikus, hogy közösségi oldalakon nagyon sok infót oszt meg a könyvvel kapcsolatban. Kedvencem, hogy a címlapon szereplő és a nyomtatott könyvvel álló lányok fényképét is megosztotta

http://holdarnyek.hu/

Kiadó: Ahogy már fentebb írtam, nagyon sok pénzt tudok ennél a kiadónál elkölteni és nagyon sok tehetséges magyar íróval dolgoznak, ami miatt még szimpatikusabbak. A rendeléseket gyorsan feldolgozzák, és nagyon jó kedvezményeket lehet összeszedni, ha valaki figyeli az akcióikat.

A honlapjuk nem rég újult meg, és azóta nagyon jól kezelhető, így már senkit nem akadályozhat a keresési nehézség szuper könyvek beszerzésében.

Kiadó

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!