A legendává válás útja

Marie Lu: Legend – Legenda (Legend I)

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.Eredti megjelenés 2003

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 302 oldal

Értékelésem: 4,5/5 csillag

Átlag értékelés: 91%

Korábban már ajánlottam ezt a könyvet egy összefoglalóban, ahol tini fiúknak gyűjtöttem össze könyveket, de akkor még csak a Párom olvasta, de most meggyőzött, hogy én is olvassam el. És jól tette. Nagyon olvasmányos, kellemes történet, nem erőszakosan sok brutalitással, szimpatikus szereplőkkel. Nem mondom, hogy a disztópiák sorából kiugrana, de egy felső közép mezőnybe teljesen jogosan kerülne be.

Mitől jó? Olvasmányos, nagyon könnyed és közvetlen stílusú. A világ nagyon logikusan felépített, nem érzi azt az ember, hogy „megerőszakolná” az iró a környezetet, vagy valami nagyon kirívót alkotna. Nagyon sok disztópiás könyvet olvastam, így nem tudom azt mondani, hogy tele lenne meglepő fordulatokkal, vagy, hogy az elején nem sejtettem volna, hogy Metias-sal mi történt, de ettől függetlenül 2 nap alatt olvastam el, annyira lenyűgözött. Nah, meg persze épp volta kedve a kislányomnak aludni :).

A világ az egy militarizált utópia, amiben nekem, mint aki semmilyen szabályt nem tud elviselni, kicsit nehezebb volt beleélnem magam, de sikerült. Főleg, mert a női főszereplő igen csak szabály szegő, habár csak az unalom hatására, de akkor is imádtam, hogy felmászott egy épületre és nem érték utol. Imádtam, hogy a két főszereplő milyen megfigyelőképességgel rendelkezik. Én bizonyos dolgokban nagyon felületes tudok lenni, így nagyon izgi volt, hogy ők akár egy gomb másmilyenségéből milyen következtetéseket tudnak levonni, és hogyan mentik meg ezzel folyamatosan az életüket.

És a humora is fantasztikus a könyvnek. Nem erőltetett, nem túl domináns, éppen annyi, amennyit ez a környezet és világ megenged.

Helyszín: Ahogy említettem egy militarizált világ, semmi extra. mondhatni a szokásos: gazdag kiváltságos nagyon modern rész és mellette a nyomor telepek, akik a munkát szolgáltatják. Nekem nagyon hasonlít a beavatott világához, bár itt csak két kaszt van, katona vagy „szolga”. Nagyon mozi szerűen írja le a helyszínt, nagyon jól el lehet képzelni. Két kedvenc helyszínem volt. Az egyik a June lakása, valamiért az a biztos pont, az a meleg otthon megteremtőse. A másik a tengerpart. Habár értem, hogy szörnyű állapotú és katasztrófák sora után van, de akkor is, ahogy kinéznek az ablakon, egy volt könyvtár ablakán , az valami csodálatosnak „hangzott”.

Szereplők:

Először elmondom mi a gond velük: 15 évesek. Könyörgöm, mi a baj a felnőttekkel? Egy 15 éves sem képes semmi ilyesmire és a jelleműk sem ilyen, bármilyen traumákon mentek is keresztül. Elvi képtelenség, miért erőltetjük ezta fiatalságra????? nem lehetne, hogy legalább 18 évesek legyenek? Már akkor is túlzás, de legalább nem elképzelhetetlen.

June: a tipikus elit kislány, aki egy álomvilágban él, amit beleneveltek és lassan mindenkit elvesztett. A legfiatalabb tehetség, és ehhez megfelelő mértékben nagyképű is, ami még jól is áll neki, hogy pedig szabályt szeg az külön kedves. A másik oldalon viszont nagyon irányítható és ez nagyon bosszantott. De ettől függetlenül egy szerethető karakter, bár nekem Ő volt volt inkább a mellékszereplő és Day az igazi főszereplő.

Day: A modern Robin Hood. Nyomortanyán nőtt fel, kísérleteztek rajta, azóta is támogatja a családját és értük megtenne mindnet. van egy fogadott húga, akiért szintén mindnet megtenne, szóval a tökéletes ember és tökéletes pasi megalkotása, 15 éves kivitelben. A szemtelensége a legdurvább helyzetekben is megvolt, és emiatt imádtam a karaktert. A nagyon romantikus, jajj, de oda vagyok érted részeket azonban kihagytam volna, az nekem nem tetszett, nagyon túlzásnak éreztem, még akkor is ,ha elvonatkoztatok a korától.

Matias: Igazi nagy tesó karakter. bátyám van, én mindig keresem az ilyeneket, és nagyon tudtam szeretni. Ahogy mindene a húga és ahogy viaskodott benne a düh és a büszkeség a tesójára az nagyon helyes volt. Mivel ez az elején van, nem spoiler, de nagyon sajnáltam, hogy megölték. Sokáig azt hittem, hogy kamu, és igazából él….

Thomas: Alapvetően is utálom a karót nyelt embereket, de azt a karaktert valahogy az első perctől megverni akartam. Semmi kedvelhető nincs benne, és nem érdekel honnan jön és honnan kűzdötte fel magát. Gonosz is és buta is, szóval tessék kinyírni nagyon hamar.

Saját élmény: nagyon sokszor szembe jött már velem a könyv és elsőre a borító minimál képe fogott meg. Többször elolvastam a fülszöveget, de annyi disztópia van mögöttem, hogy féltem nem ad újat. és valóban, nagyon sok eleme észrevehető, hogy más művek ihletése alapján született, de ez nem vesz el az értékéből. nagyon jó stílusa kárpótol mindenért, szóval igazán jó olvasmány volt. Nagyon várom a következő részeket. Teljesen magához bilincselő olvasmány, szóval a Könyvmolyképző megint nem nyúlt mellé. Bár nekem nem vörös pöttyös, mert szerintem a fiúknak is tökéletes olvasmány.

Az íróról: Igen, a hölgy neve igazat mond, valóban kínai származású, de 5 éves kora óta az államokban él, így amerikai állampolgár. Még mindig csak 31 éves, és 25 volt, mikor ezt a könyvet írta. Mielőtt elkezdett volna az írással foglalkozni video játékok design-ját tervezte. Nagyon sok kritikát kapott, hogy ez a műve nagyon túlértékelt, 2012-ben jelent meg, amikor már telítve volt ez a piac és elindult a lejtőn ez a világ. Ettől függetlenül megvették a megfilmesítési jogokat, bár azóta sem jutottam túl a castingon. Megírta ennek a könyvnek a következő két részét és két kisebb novellája jelent meg, azokat viszont nem fordították magyar nyelvre.

Kiadó: Könyvmolyképző… jajj,d e sok pénzembe fáj ez a kiadó. Ha esetleg valaki nem tudná, ők a „felelősek” a vörös, arany… pöttyös könyvekért, rengeteg nagyon nagyon jó ifjúsági kiadványért, amiket koromból kifolyólag ismernek sem kellene, nemhogy elmondhassam magamról, hogy a legtöbbnek függője voltam, amíg olvastam őket. A honlapjuk számomra kicsit nehezen kezelhető, mert még nem sikerült teljesen megfejtenem a struktúrát, hogy akkor melyik jelölés mit is jelent, bár ez csak annyit jelent, hogy jelölés figyelmen kívül hagyásával olvasom nyakra főre a könyveiket. (Bár Nekem már az is elég lenne, hogy Szegedi kiadóról van szó, tehát földimként már ezért is szeretném őket). Ami számomra nagyon fontos, hogy a kartonált könyveik is nagyon jól bírják a gyűrődést, valamint, hogy az előrendeléseik nagyon jó árban vannak, valamint nagyon sok kedvezményt adnak a kiadói megrendelésekre. A szállításról nem is beszélve. Nem régen rendeltem tőlük és 3 nap múlva kellett a könyv, megírtam nekik, hogy nagyon SOS és fel lehet-e gyorsítani. Ez volt este 10kor és másnap reggel 10kor megírták, hogy feladták és következő nap itt volt. Nagyon rég voltam szolgáltatással ennyire elégedett.