Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája
Borbíró Borbála a magyarországi Vámpírkutató Intézet alkalmazottja, bakancsos tudós és magánéleti szerencsétlenség, akinek a munkája a mindene – ám amikor hatalomra kerül az Emberfeletti Összefogás Pártja, az intézet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően bezárja kapuit. Mit tehet egy állástalan vámpírkutató egy olyan Magyarországon, ahol a vámpírok lassan teljes jogú állampolgárokká válnak, és ahol a háttérben köttetett szerződések különleges kiváltságokat is megadnak nekik?
Az állás, amely végül az ölébe hull, jóval több és veszélyesebb, mint amiről valaha is álmodott, és rejtélyes, új főnöke hamarosan hajmeresztő feladat elé állítja: be kell épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, hogy kiderítse, mit titkolnak emberi szövetségeseik elől. Bori nem tudja, képes lesz-e átverni Magyarország legokosabb vámpírjait úgy, hogy csupán eszére és alaposan felvágott nyelvére támaszkodhat, de a vérét, életét és emberségét megőrizze.
Magyar nyakba magyar szemfog!
Író: Gaura Ágnes
Eredti megjelenés 2012
Kiadó: Delta Vision
Oldalszám: 468 oldal
Értékelésem: 4,5/5 csillag
Átlag értékelés: 90%
Az esetek nagy részében, mikor értékelést/ajánlást írok, akkor gyakran azon kapom magam, annyira a könyv hatása alatt állok, hogy akarva akaratlan olyan stílusban fogalmazok, ami a könyvre vagy az adott íróra jellemző. Nos, ez itt nem fordulhat elő. Az írónő stílusa annyira messze áll az enyémtől, amennyire csak lehet, és azt hiszem ez fogott meg a legjobban, ettől érzem azt, hogy imádom és most azonnal kell a második rész. Egy teljesen új világ és csak kapkodom a fejem.
Mitől jó? Érdekes, mert a lényegi történés pár mondatban összefoglaló. Ennek a résznek a nagy részét azt teszi ki, hogy az írónő bevezeti az olvasót a Boriverzumba. Igen, először én is kicsit mosolyogtam, amikor ezt láttam, hogy Boriverzum, de utána megnéztem Ági honlapját és tényleg egy teljes világot épített fel, amiben aztán imádtam elveszni. A stílusa pedig elképesztő. Elképesztően jó a humorérzéke az írónőnek, nagyon sokáig gondolkodtam, hogy vajon mi lenne a jó szó rá, mert nem szarkasztikus, nem ironikus, egyszerűen nagyon egyedi, nagyon nehéz megfogni. Nagyon pörgős párbeszédekre épül, igazi odaszólok a másiknak stílus. A legtöbb párbeszédnél hangosan nevettem, mert annyira élveztem, és anélkül, hogy bármelyik félnek szurkoltam volna, vagy bármelyik szereplőnek egyetemes igazság lett volna a kezében. Lényegtelen volt a viták kimenetele, mert annyira élvezhető volt.
Történelem? Nos, egyből előjöttek gimis rémálmaim, már a szótól is megborzongok. mármint, imádom a történelmet (Itt a férjem nevetőgörcsöt fog kapni), de az évszámok… nos, itt az írónő az egyik kedvenc időszakomról ír nagyon sokat, az egyiptomi történelemről, és nagyon sok érdekességet mutat be. Szinte már kedvem támadt valami történelmes könyvet olvasni. – de azért ennyire nem lettem elvetemült!
Budapest? Nos, ez az első percben nagyon rosszul esett. Miért kell pont az én városomban játszódnia? Sokszor gondolkodom azon, hogy vajon egy new york-inak milyen lehet, hogy folyton az ő városát pusztítják el, vagy ott tűnnek fel démonok. Most megtudtam. És az első 50 oldalon keresztül nagyon zavart, pont úgy, mint az is, hogy magyar nevek vannak, hiszen minden névhez kapcsolódik valami az életemben (Géza- angol tanár, Béla – első csók, Bori – a gyűlölt konkurencia). De lassan megszoktam, és teljesen elfelejtettem, hogy a valósággal próbáljam összeegyeztetni. Később olvastam, hogy az írónőnek ez kifejezetten fontos, hogy legyen magyar fantasy, mármint ne csak magyar írók, akik fantasyt írnak, hanem magyarországiak is. Szerintem egész jól letette ehhez az alapokat 🙂
Érdekes, akárhányszor Dracula szóba kerül, mindig az jutott eszembe, hogy de hát Erdély itt van, és egykor igencsak közeli volt a kapcsolatunk. És ez nagyon imponált, hogy ezt kihasználva megteremtette a magyar vámípfészket.
Szereplők? Bori engem már ott megnyert, hogy vörös. Én is az vagyok, minden vörös főszereplőt imádok. De ha valaki nálam igényesebb, és ennél többre vágyik, akkor annak sem kell félnie. Ha nem lenne képzavaros, azt mondanám, hogy Bori egy igazán „tökös” csaj. Jó a humora, odaszólogatós, szereti a pálinkát (anti alkoholista vagyok, de eskü már én is pálinkát akartam inni), és teljesen felvállalja magát olyannak, amilyen. Nincs önképzavar, nem elveszett lélek, nem egy hisztérikus feminista, aki veri a mellét, hogy szingli, „egyszerűen” csak egy nagyon vagány nő! Imádtam, hogy teljesen nőként megjelent a másik nő felmérése, mintha magamat láttam volna, ahogy felméri a másikat. Ettől függetlenül nem csak nők által élvezhető.
Attila. Nos, ódákat akartam róla zengeni, mert olyan pasi, amilyen a nagy könyvekben szerepel a férfi szónál az én felfogásom szerint. De mióta az írónő megírta, hogy kit kiről mintázott, és milyen valós vonatkozási vannak, azóta szinte úgy érzem, hogy belemegyek a privát zónájába ezzel, szóval legyen elég annyi, hogy az igazi „bunkó” pasi, akinek pofátlanul jó stílusa van! Kivétel a csizma, az megbocsájthatatlan!
Koppány. Tudom nem főszereplő, de csak azért akartam neki pár sort szentelni, mert nagyon viccesen kezelte az egyéjszakás kalandot 🙂 Művész, annak minden pozitívumával és negatívumával. Nekem nagyon szimpin összerakott vámpír, és nagyon tetszik, hogy nem olyan szál lett belőle, hogy „igazából szívem érted repes, és életemet áldoznám érted és bontakozó szerelmünkért” – bocs, ezt nem hagyhattam ki.
Vámpírok. Annyira megszoktam a mostani könyvekben, hogy a vámpírok a szerelmeink, barátaink és a legjobbak a világon, hogy szinte fura volt gonoszként rájuk gondolni, vagy néha szembesülni azzal, hogy bizony bizony, ölnek ők… Mivel sok a történelmi alap, teljesen hitelesen felépített hierarchia és szereplő gárda adott a könyvben. És a vérmedvék nagy kedvenceim lettek.
Saját élmény? Egy kihívás kapcsán szedtem elő a könyvet, ami már régóta várt rám. Írtam az írónőnek egy kérdéssel, és szerintem nem voltam túl kedves abban az e-mailben, és annyira lelkifurdalásom volt, hogy azonnal nekikezdtem. Nos, az első 30 oldal után abba akartam hagyni. Fura volt, hogy Budapesten játszódik, nekem sok volt a bevezető rész, és a szitokszavak használata. Én nem használom őket, két barátom volt, akikkel ilyen hangnemben beszéltem, mindkettőt imádtam, de sajnos már kiszakadtak az életemből. De akkor megint elkezdtem utána olvasni Ágnak, és annyira tetszettek a kommentjei, a honlapja, a megszólalásai, hogy úgy éreztem ezt folytatnom kell. És 5 oldal nem kellett hozzá és már vitt magával a történet és nem is tudtam letenni.
Az írónő
Meglepő, de a Gaura Ágnes írói álnév, és nekem most már végtelenül szimpatikus, hogy ezt választotta. Először meglepődtem, hogy miért magyar, de magyar helyszínen ír, így hiteltelen lenne egy külföldi név (ezt Ő mondta, én csak sejtettem, hogy ez az egyik vonal). Azt hogyan épül fel ez a név, nem árulom el, mert a Gaurát Ő maga elmondja a sorozat negyedik részében, az Ágnest, pedig még én is megfejtettem :), szóval tessék próbálkozni. Ami érdekesebb, hogy nem árulja el az igazi nevét. Először ezzel nem tudtam mit kezdeni, olyan fura volt, mintha nem akarna magából semmit adni az olvasói felé, mintha egy szellemé lenne ezáltal. Ezúton is bocsánat ezért, Ági nagyon sokat ad a „rajongóinak”. Szuper facebook oldalt vezet, a honlapján rengeteg érdekességet oszt meg (kimaradt szövegek, szakértői segítségek), meglepő módon még azt is megmutatja, hogy miket szedett ki vagy éppen tett hozzá a szerkesztője a könyvhöz, amihez igencsak nagy alázat kell.
És szerintem a saját honlapján olvasható bevezető nagyon jó és nem is kell több:
„A nevem Gaura Ágnes. Nappal dolgozó nő és családanya vagyok, éjjel pedig, amikor kimenőt kapok a férjemtől, randevúzom a vámpírjaimmal, és írok. Hogy miért vámpírok? És miért pont ilyenek?…. „http://www.gauraagnes.hu/
A kiadó Nos a Delta Vision rabul ejtette a szívem. Eddig is ismertem őket és van néhány könyv, ami nagyon régóta kívánságlistás nálam és az ő gondozásukba jelent meg. Ezzel még nem váltak volna egy kedvelt kiadóvá azért :). De azt hiszem az első olyan kiadó, aki jelentősen jobb összegért árulja az e-könyveket, mint a nyomtatottat, ez azért valljuk be nem jellemző a magyar könyvpiacra. Szóval, ha valaki nem ragaszkodik a könyv megfogásához, tapintásához, esetleg egy későbbi dedikáláshoz, akkor igencsak jutányos áron tud digitális élményt vásárolni!
Magyar könyvek? Az egyik barátnőm megkérdezte, hogy én csak magyarokat olvasok? Nem, sőt, hosszú hosszú évekig nem vettem a kezembe magyarok által írt könyvet. Egyszerűen annyi külföldi kötet került a szemem elé, annyi keltette fel a figyelmem, mert épp megfilmesítették, hogy ez kimaradt. De egy ideje felfedeztem, hogy nagyon sok tehetséges magyar író van, akiket kevésbé sztárolnak a magyar könyves boltok, mert sokkal kevesebb olvasót vonzanak. De azt gondolom, hogy van néhány gyöngyszem, amit érdemes elolvasni. Ezért van, hogy havi szinten olvasok legalább egy magyar író tollából származó könyvet. És Ági könyvei azt hiszem, még egy ideig jó elfoglaltság lesznek számomra. 🙂
