Tolvajkodjunk ismét

Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.)

Író:Viven Holloway

Kiadó:Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 132

Eredeti kiadás: 2016

Értékelésem: 4,5 csillag

Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül. Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik. Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol. Will eközben külön utakon jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során, amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani neki.

„ – Kijátszottál! – Nem viccelt, láttam a szemében. Láttam benne az elárultságot, a csalódást és az engesztelhetetlen haragot. – Tűnj el! – Winie, csak hadd magyarázzam meg… – Nem érdekel! – Még csak nem is hagyta, hogy végigmondjam. – Csak menj el, Will, és reménykedj benne, hogy apám sosem talál meg.”

Viviennek ismét egy szuper történetet köszönhetünk. Akárhányszor belefogok a Winnie történetekbe, elkap a láz, hogy bizony fel kellene csapnom valami Robin Hood féle tolvajnak. Habár még csekkeket sem tudok akár 5 perccel határidő után befizetni, vagy átmenni a piroson, de akkor is… majd ez tovább szövöm és eljutok odáig, hogy milyen lennék settenkedésbe, fára mászásban (kötélre se tudok…), futásban (nah, ez legalább jól menne). Ekkor ki akarok menni egy almáért vagy valamiért a konyhába, mindezt teszem a lehető legmacskásabb, leghalkabb lépteimmel, mint igazi mester tolvaj, gyakorolván a jövőre, de a kislányom azonnal ébren van. Nos, itt véget ér tolvaj karrierem, és marad nekem, hogy Winnievel éljem meg ezeket :D. Nos, valami ilyen érzés Winie Langton történeteket olvasni.

Nagyon szeretem Vivien stílusát, pörgős, humoros, ironikus, és valahogy nagyon ember közeli. Az összes karaktere olyan, hogy úgy érzi az ember ismeri őket, mintha léteznének, mintha ismerné őket, mintha csak egy családi anekdotát hallgatnál. És mindez ebben a művében is megjelenik.

Winnie karaktere továbbra is hibátlan, sőt most megmutatta a „tipikus testvér” oldalát is, ami kifejezetten jót tett neki. Korábban is rengeteg utalás volt arra, hogy milyenek is ők a testvérével, de most, hogy a kicsiket rávette, tréfálják meg a nővérét egyszerűen még szeretni valóbbá tették. A záró kép pedig megmutatta, hogy milyenek az igazi testvérek, szóval nagyon örültem, hogy ez a vonal megerősödött ebben a részben.

Will karaktere szerintem egy kicsit kevés helyet kapott, és kissé tipikus pasis lett. Eddig pont azért tetszett, mert sallangoktól mentes volt, most ez egy kicsit félrement nálam. Egyrészt, mert a borító hátulján olvasható a könyv majdnem utolsó párbeszéde, ami az egyik legfontosabb. Másrészt sajnos már az elején sejthető volt, hogy mi lesz a vége. Korábban kiemeltem, hogy nem gyengítette el a férfi karaktert az írónő az erős női mellett és ez most is így volt, de nekem akkor is gyengébb lett ez a vonal.

Ellenben megjelent Harry. Akiről nem tudtunk meg sokat, nem derült ki egyértelműen, hogy vajon jó vagy rossz karakter. Az sejthető, hogy nem egy Tony, de a céljai, a múltja mind rejtély maradt. Bár ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy a következő rész az Ő általa hőn vágyott tárgy címét viseli. Szóval remélem, abban többet megtudunk róla és jobban kirajzolódik a karaktere. De az eddigiek alapján tenyér bemászó (külön örülök a majdnem eltört orrnak) és szerethető figura 🙂

Mindamellett, hogy nem tudtam letenni és imádtam olvasni mégis volt egy kis hiányérzetem a végén. Valahogy hiányzott a „wow” érzés, hiányzott az igazi csúcspont. A vőlegényes szál végén vártam, hogy valahogy ott lesz a katarzis, de nem volt, mintha kivettek volna belőle egy részt. És a család is egy kicsit háttérbe szorult. Ez azonban nem von le abból, hogy nagyon szórakoztató a könyv és megéri elolvasni,

Vivienről már többször is írtam. Ezt most nem szeretném teljes mértékben megismételni. A hölgy valódi neve Sasvári Vivien, és elképesztően fiatal, mindössze 25 éves, ehhez képest eddig 8 könyve jelent meg. A fent említett sorozaton kívül (korábbiakról írt értékelésem itt olvasható) két sorozat indító: Pokoli Szolgálat, mely a Pokolháború trilógia első kötete (ez az egyetlen, amit nem a Főnix adott ki, hanem az ABA könyvkiadó), valamint a Moira -A szörnyeteg bennem (Morrighan I). Továbbá van egy önálló kötete a Végtelen horizont. Vivien véleményem szerint nagyon jól ír, és igazán izgalmasak a művei. Kiemelkedően jó a humora, én imádom az iróniát , amit Ő éppen megfelelő mértékben használ  a könyveiben.  A karakterei erősek, jellemzően nagyon elvhűek, ami külön szimpatikussá teszi őket. Azt gondolom érdemes elolvasni az írásait, mert igazán kiemelkedőek a magyar írók piacán, szórakoztatóak és igazán kikapcsolóak a művei. A könyvei kicsit nehezebben beszerezhetőek, bár örömmel láttam, hogy ez az új könyve szinte minden nagyobb könyváruházban megtalálható. De ezzel kapcsolatban megosztott egy bejegyzést a saját blogján (http://weeholloway.blogspot.hu) miszerint inkább próbálják az olvasók, több ok miatt is, a könyveit közvetlenül a kiadótól beszerezni. Remélem, érződik az írásomon, hogy mennyire jónak tartom az írónőt, és remélem kedvet csináltam, hogy még többen megismerjék a műveit!    

Ha valaki dedikáltatni szeretne az írónővel, akkor most itt a lehetőség: 2016.03.26. a Kildara rendezvényén.