David Ebershoff: A dán lány
A megtörtént eseményeket feldolgozó történet egy egyszerű kéréssel indul: a feleség apró szívességet kér a férjétől. Egy hűvös koppenhágai délutánon a művészházaspár, ki-ki a maga festőállványánál, a műteremlakásukban dolgozik. Az asszony modellje váratlanul lemondja a találkozót, és ő aggódik, hogy így nem tudja időben befejezni a portrét. Megkérdezi a férjét, nem venné-e fel a modell cipőjét és harisnyáját, hogy megfesthesse, ahogy a harisnya a bokánál gyűrődik. A férj először meghökken, de aztán igent mond. És ezzel kezdetét veszi a huszadik század legszenvedélyesebb és legszokatlanabb szerelmi története.
Lili Elbe (1882–1931) feltehetően interszexuális ember volt, az elsők egyike, akin nemátalakító műtétet hajtottak végre. Einar Wegenerként született Dániában, ezen a néven sikeres tájképfestő volt, és élete nagy részét férfiként élte le. 1930-ban jelentkezett be a drezdai női klinikára. Ötödik, méhbeültető műtétét azonban csak három hónappal élte túl, halálát feltehetően szervkilökődés okozta.
Író: David Ebershoff
Eredeti címe: The Danish Girl
Eredti megjelenés (magyarul)
Fordította: Szántai Zsolt
Kiadó: I.P.C.
Oldalszám: 464 oldal
Értékelésem: 5/5 csillag
Nem szoktam ennyit várni értékelés/ajánlás megírásával, de ezen a könyvön nagyon el kellett gondolkodnom. Gyakorlatilag egy hete gondolkodom azon, hogy mit akarok róla írni, hogy reális-e, hogy ennyire beleszerettem, de ma futás közben jött a sugallat, hogy igen, tényleg ennyire jó és megérdemli, hogy magasztaljam.
Mitől jó? Gyönyörű a szövege, a stílusa, egyszerűen elvarázsol és magával ragad, hogy mennyire szépen ír az író. És külön köszönet a fordítónak, hiszen valószínűleg nem kevés szerepe van benne, hogy ennyire csodálatos lett magyarul is. A történet is lebilincselő. Nem reális, de lebilincselő. Olyan tiszta szeretet ír le Eddie/Lili és Greta között, ami nem létezhet. Nem tudom elképzelni, hogy én valaha ennyire tudnék bárkit támogatni valamiben, amivel én elvesztek valamit, ez esetben a nő a férjét. Fontos infó, hogy ugyan az alaptörténet igaz, de a szereplők személyisége kitalált. És ez adja a történet eszenciáját. Bár az író állítás szerint nagyon sokat olvasott Liliről, mind a saját maga által írt naplókból, mind különböző helyeken fellelhető irodalomból, de akkor is, Ő adott nagyon sokat a szereplőkhöz. Nehezen hiszem, hogy egy még ma is tabunak számító témában hirtelen 3-4 segítője is akadt volna abban az időben, akik kiálltak mellette, és mindenben nyíltan támogatták…
Prüdéria? Én nagyon prűd vagyok, ez tény. Bár nem annyira, mint a párom, aki megkért vegyem le a borítást, mert idegesítő, hogy az a pasi/nő folyton őt nézi. Tehát prűd vagyok, és a Túl a barátságont is csak egyszer tudtam megnézni, de ez valahogy ment. Tegyük hozzá, hogy egy jelenet van, ami kicsit hát… hogy is mondjam… nem kedvez az ember lelkének, de ennyi belefér. Főleg, mert az író nem a szex oldaláról, hanem a belső kényszer, az érzelmi oldaláról közelítette meg a témát.
Kitekintés: Nagyon fontos, én nem vagyok jó ezekben a kifejezésekben, hogy mit hogyan neveznek, és hogy minden irányultságra van egy szavunk, de én a főszereplőt egy percig sem látom homoszexuálisnak. Ő egy nő volt, aki férfi testbe született. Ráadásul olyan nő, amilyen a nagykönyvben meg van írva, csak a természet valahol szórakozott vele egyet. Manapság erről sokat olvasni, hogy Amerikában egyre terjed az a nézet, hogy hagyják, hogy a gyerekeket olyan neműen éljenek ahogy ők magukra gondolnak. És nem, nem a fiús lányokra és lányos fiúkra gondolok, hanem a főszereplőhöz hasonló gyerekekre, akik már 5-6 éves korukra, mire a nemi identitásuk kialakul, tudják, hogy valami nem stimmel. És minden tiszteletem azoké a szülőké, akik ezt segítik, támogatják.
Miért olvastam el a könyvet? Még januárban olvastam, mily meglepő, épp az nlcafe-n egy cikket a főszerepet alakító Eddie Redmayne-el. Őt sokszor érte az a vád, hogy a Mindenség elméletéért inkább Stephen Hawking kapta azt az Oscart, így tisztelgett előtte az akadémia, nem pedig ő. De abban sokat egyet értettek, hogy ezért a szerepért járt volna neki a díj, habár én Leonardo rajongó vagyok, így ezt meg se hallottam. De a lényeg, hogy elgondolkodtam, hogy egy egyébként is igen csak feminimnek tartott színész vajon mit látott a műben amiért elvállata. Majd egy nap a Libriben sétálva, ami nem fordul ám elő szinte minden héten…, megláttam a könyvet. Utálom a filmes borítókat, de ez tökéletes lett, az eredeti pedig szerintem undorító –de erről is csatolok képet. (És nem, nem adták ki újra a könyvet, most is a 2012-ben kiadott darabok vannak forgalomba, csak kaptak egy új borítót! Éljen az újrahasznosítás!) Megfogtam a könyvet és tudtam, hogy kell. Mikor megszereztem, akkor pedig csak fogtam, mert tudom, hogy az én könyvem lesz. Az első filmes verzióban az volt a terv, hogy Nicole Kidman játssza a főszerepet, de nagyon örülök, hogy nem ebbe az irányba mentek el.
Saját élmények (frissítés): egyik kedves barátnőm figyelmeztetett, hogy bizony kihagytam azt a részt, hogy nekem mit jelentett ez a könyv. Jogos, így most ezt pótlom. Imádtam, minden sorát, minden oldalát. Tipikusan az a könyv, amit lassan olvas az ember, mert meg akarja élni, habár nem szó szerint. Imádtam utazni. Az első pár oldalnál nagyon dühös voltam, hiszen a 10. oldalon ott tartottunk, hogy nőként várja haza a feleségét, és nem értettem. Szólni akartam az írónak, hogy „Hello, lemaradt a könyv eleje, ne tessék engem így sokkolni”. De aztán rájöttem, hogy egy minden írói kurzuson oktatott elemet használ, ami az Ő tollából mégsem érződik elcsépeltnek, visszaemlékezésekből építi fel a múltat. Szinte én is elmerengve olvastam, ahogy Greta visszaemlékszik a terhességére, és én is megráztam a fejem, mintha emlékekben elmerültségből ébrednék.
Azt hiszem azért is nyűgözött le Lili karaktere, mert olyan nő, amilyen én soha nem tudtam lenni. Igazi érzékeny lélek, akit meg akarsz menteni még a széltől is óvni. Én mindig nagyon erős voltam, és nem olyan értelemben, hogy konok, önfejű, habár ez is igaz rám, hanem lelkileg nagyon erős. De mindig csodáltam az olyan nőket, akiknek a közelében mindenki azt érzi, hogy megmentésre várnak.
És egy nagyon banális élmény. Világ életemben utáltam azt a kifejezést, hogy babaháj, mert nem értettem. Nem tudom, hogy az öregedés, vagy hogy látom a kislányom, vagy tényleg ennek a műnek a hatása, de most először értettem meg, mikor azt mondja, hogy a huszonévesek babahájával rendelkeznek a lányok, mit is jelent igazából.
Vannak olyan könyvek, amikhez csatolok egy zenét. Nem direkt, egyszerűen hozzá kapcsolódik az agyamba, és ha meghallom a zenét, akkor a könyvvel kapcsolatos élmények tódulnak fel bennem. Ehhez is lett ilyen élmény, amiben az a vicces, hogy épp egy dán zenekartól. Lukas Graham – 7 Years , ajánlom a dalszöveget is angolul , sajnos magyarul nem találom, de ha valaki lefordítja, majd beteszem.
Az íróról: nos róla sem sokat lehet tudni, csak kb azt , ami a saját honlapján fellelhető. 69-ben született, amerikai és A dán lány volt az első műve. Nos, remélem a többi is ekkora siker lesz. Egyébként egy regénye jelent még meg: a 19. feleség, amiből televíziós sorozatot készítettek . Valamint van két novellája, amit még nem fordítottak magyarra. Emellett a Columbia egyetemen tanít írást. Az Out Magazine nem meglepő módon a 100 legbefolyásosabb LGBT (ford.: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek.) emberének választotta.
