Utazzunk együtt az időben

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Író: Audrey Niffenegger

Eredeti címe: The Time Traveler’s Wife

Eredeti kiadás (Magyar):2004

Oldalszám: ~564

Kiadó: Ulpius ház majd Athenaeum

Értékelésem: 5 csillag

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

Ezen a fülszövegen el kell gondolkodni. Milyen érzés is lehet, mikor 6 évesen találkozol a szüleid kertjében egy meztelen férfivel, aki később állítja, hogy a férjed és életed szerelme. Azt hiszem itt a legtöbben sikítva rohannának, a szülei pedig azonnal pszichomókushoz utalnák. De ettől szuper ez a könyv, hogy a lány elhiszi. Sőt, mikor Clare odamegy 20 évesen az akkor 28 éves Henryhez, hogy Ő lesz a felesége, és imádni fogják egymást, Ő is elhiszi, kicsit lassabban, mint a nő, de elhiszi. Nem ez a legromantikusabb, amit lehet írni?

Nah, de azért nem ilyen „nyálas” a könyv, komolyan. Már csak azért sem, mert itt nem az a végkép, hogy összejönnek és boldogság, míg meg nem halnak, az csak egy momentum, egy nagyon apró momentum, és mivel időben ugrálva látjuk, szinte fel sem tűnik, egyszerűen csak természetes. Igazából az egész szerelmi szálat annyira természetesnek veszi az egész könyv, nincsenek botlások, nincsenek félreértések, nincsenek, megjátsszuk magunkat dolgok, nincsenek elsodródások, egyszerűen csak színtiszta szerelem. Épp ezért lehet nagyobb hangsúly azon, hogy a férfi irányíthatatlanul utazik az időben. Nem tudja, mikor tűnik el, hol bukkan fel, jövőben vagy múltban, olyan helyen, amit ismer, vagy ismeretlenben, csak egy biztos, nem tud magával vinni semmit, még a ruháid sem. Ez elsőre nagyon vicces, de belegondolva, hogy ott van valahol ruha nélkül, iratok nélkül, segítség nélkül, így már borzasztó.

Ami engem nagyon megfogott az az, hogy több szemszögből látjuk a történéseket és több időben, és ezek között ugrál. Az írónő tökéletesen játszik azzal, hogy mikor engedi, hogy összerakd a darabkákat. Olyan érzés volt, mint amikor párosító játékot játszol és a végén már tudod, hogy melyik darab hova fog kerülni kizárásos alapon, de mégis izgulsz, mert mindjárt megnyered a játékot. Itt is, már az elején elmondja, hogy mi a vége, de erre nem jön rá az olvasó, csak majdnem a 2/3-nál, és ez nálam ritka, hogy a fejemre csapok, hogy „tényleg!!!”

A zárókép az pedig tökéletes, azt hiszem a legtöbb nő így gondolja az igaz szerelmet, ilyet akar megélni egész életében és akár várni rá egy életen át. Nah jó, mégis igazi romantikus mese különös köntösben.

Persze emellett megjelenik az egykor híres, ma már csak egy alkoholista apa, aki átalakul és ezt nyomon követhetjük. Megjelenik egy pasi, aki mindent adna a nőért, de közben Henry-vel barátok lesznek. Jelen van egy orvos, aki igyekszik megtalálni a megoldást az időbeni ugrálásra. És ezek ugyan izgalmasak és érdekesek, de eltörpülnek a házasság aprócseprő problémái mellett.

Azért negatívum is van ám. Nagyon sok benne a trágár szó. Tudom, ez a vesszőparipám, hogy nem szeretem a csúnya beszédet, főleg nem leírva, de akkor is… Ha már szóban használjuk is, legalább írásban illenék eltekinteni tőle, főleg, ha nyomtatásban jelenik meg!

Az írónő. Ő azt hiszem a nagybetűs MŰVÉSZ! Fest, ír, galériákkal foglalkozik. nagyon érdemes megnézni a honlapját (http://www.audreyniffenegger.com/). Első könyvei nem is regények voltak, hanem művészettel foglalkozó kiadások. 2003-ban írta ezt a könyvét, amivel a létező összes könyves listát vezette, és elkészült a film verziója is. 2015 májusáig a Columbiai egyetemen kreatív írást tanított, mily meglepő. Azóta Kicsit visszavonult és két könyvének folytatásán dolgozik. Ebből sajnos ez az egyik. Nagyon szomorú vagyok, hogy manapság, ha valami sikeres, akkor abból úgy érzik folytatás kell. nekem ez így kerek, ehhez csak hozzáerőszakolni lehet bármit is, de hátha valami meglepően jót készít a hölgy 🙂