Könyvfüggő

Vivien Holloway: Tolvajok kézikönyve (Winie Langton történetek 4.)

Író:Viven Holloway

Kiadó:Főnix Könyvműhely

Oldalszám: 132

Eredeti kiadás: 2016

Értékelésem: 4,5 csillag

Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül. Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik. Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol. Will eközben külön utakon jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során, amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani neki.

„ – Kijátszottál! – Nem viccelt, láttam a szemében. Láttam benne az elárultságot, a csalódást és az engesztelhetetlen haragot. – Tűnj el! – Winie, csak hadd magyarázzam meg… – Nem érdekel! – Még csak nem is hagyta, hogy végigmondjam. – Csak menj el, Will, és reménykedj benne, hogy apám sosem talál meg.”

Viviennek ismét egy szuper történetet köszönhetünk. Akárhányszor belefogok a Winnie történetekbe, elkap a láz, hogy bizony fel kellene csapnom valami Robin Hood féle tolvajnak. Habár még csekkeket sem tudok akár 5 perccel határidő után befizetni, vagy átmenni a piroson, de akkor is… majd ez tovább szövöm és eljutok odáig, hogy milyen lennék settenkedésbe, fára mászásban (kötélre se tudok…), futásban (nah, ez legalább jól menne). Ekkor ki akarok menni egy almáért vagy valamiért a konyhába, mindezt teszem a lehető legmacskásabb, leghalkabb lépteimmel, mint igazi mester tolvaj, gyakorolván a jövőre, de a kislányom azonnal ébren van. Nos, itt véget ér tolvaj karrierem, és marad nekem, hogy Winnievel éljem meg ezeket :D. Nos, valami ilyen érzés Winie Langton történeteket olvasni.

Nagyon szeretem Vivien stílusát, pörgős, humoros, ironikus, és valahogy nagyon ember közeli. Az összes karaktere olyan, hogy úgy érzi az ember ismeri őket, mintha léteznének, mintha ismerné őket, mintha csak egy családi anekdotát hallgatnál. És mindez ebben a művében is megjelenik.

Winnie karaktere továbbra is hibátlan, sőt most megmutatta a „tipikus testvér” oldalát is, ami kifejezetten jót tett neki. Korábban is rengeteg utalás volt arra, hogy milyenek is ők a testvérével, de most, hogy a kicsiket rávette, tréfálják meg a nővérét egyszerűen még szeretni valóbbá tették. A záró kép pedig megmutatta, hogy milyenek az igazi testvérek, szóval nagyon örültem, hogy ez a vonal megerősödött ebben a részben.

Will karaktere szerintem egy kicsit kevés helyet kapott, és kissé tipikus pasis lett. Eddig pont azért tetszett, mert sallangoktól mentes volt, most ez egy kicsit félrement nálam. Egyrészt, mert a borító hátulján olvasható a könyv majdnem utolsó párbeszéde, ami az egyik legfontosabb. Másrészt sajnos már az elején sejthető volt, hogy mi lesz a vége. Korábban kiemeltem, hogy nem gyengítette el a férfi karaktert az írónő az erős női mellett és ez most is így volt, de nekem akkor is gyengébb lett ez a vonal.

Ellenben megjelent Harry. Akiről nem tudtunk meg sokat, nem derült ki egyértelműen, hogy vajon jó vagy rossz karakter. Az sejthető, hogy nem egy Tony, de a céljai, a múltja mind rejtély maradt. Bár ennek valószínűleg köze van ahhoz, hogy a következő rész az Ő általa hőn vágyott tárgy címét viseli. Szóval remélem, abban többet megtudunk róla és jobban kirajzolódik a karaktere. De az eddigiek alapján tenyér bemászó (külön örülök a majdnem eltört orrnak) és szerethető figura 🙂

Mindamellett, hogy nem tudtam letenni és imádtam olvasni mégis volt egy kis hiányérzetem a végén. Valahogy hiányzott a „wow” érzés, hiányzott az igazi csúcspont. A vőlegényes szál végén vártam, hogy valahogy ott lesz a katarzis, de nem volt, mintha kivettek volna belőle egy részt. És a család is egy kicsit háttérbe szorult. Ez azonban nem von le abból, hogy nagyon szórakoztató a könyv és megéri elolvasni,

Vivienről már többször is írtam. Ezt most nem szeretném teljes mértékben megismételni. A hölgy valódi neve Sasvári Vivien, és elképesztően fiatal, mindössze 25 éves, ehhez képest eddig 8 könyve jelent meg. A fent említett sorozaton kívül (korábbiakról írt értékelésem itt olvasható) két sorozat indító: Pokoli Szolgálat, mely a Pokolháború trilógia első kötete (ez az egyetlen, amit nem a Főnix adott ki, hanem az ABA könyvkiadó), valamint a Moira -A szörnyeteg bennem (Morrighan I). Továbbá van egy önálló kötete a Végtelen horizont. Vivien véleményem szerint nagyon jól ír, és igazán izgalmasak a művei. Kiemelkedően jó a humora, én imádom az iróniát , amit Ő éppen megfelelő mértékben használ  a könyveiben.  A karakterei erősek, jellemzően nagyon elvhűek, ami külön szimpatikussá teszi őket. Azt gondolom érdemes elolvasni az írásait, mert igazán kiemelkedőek a magyar írók piacán, szórakoztatóak és igazán kikapcsolóak a művei. A könyvei kicsit nehezebben beszerezhetőek, bár örömmel láttam, hogy ez az új könyve szinte minden nagyobb könyváruházban megtalálható. De ezzel kapcsolatban megosztott egy bejegyzést a saját blogján (http://weeholloway.blogspot.hu) miszerint inkább próbálják az olvasók, több ok miatt is, a könyveit közvetlenül a kiadótól beszerezni. Remélem, érződik az írásomon, hogy mennyire jónak tartom az írónőt, és remélem kedvet csináltam, hogy még többen megismerjék a műveit!    

Ha valaki dedikáltatni szeretne az írónővel, akkor most itt a lehetőség: 2016.03.26. a Kildara rendezvényén.

Igen, felmérések szerint 7 percet szánnak a szülők a gyerekekre. Nem, ebbe nem tartozik bele, mikor csináljuk a dolgunkat és közben mellettünk van, csak az az idő, amit neki szentelsz, ami róla szól.

Minap volt szerencsém hallgatni egy előadást a mesékről, és annyira megfogott, hogy nem bírtam leállni az utána olvasásokkal. Természetesen nem plagizálni akarok és más tudásával ékeskedni, de gondoltam megosztok néhány érdekes gondolatot és mivel mégis csak könyves blog vagyok, ajánlok néhány könyvet a témában.

Kezdjük azzal, amit én a saját picimmel is játszottam, hogy bizony a terhesség 7. hetétől hallanak a gyerkőcök a pociba. Szerencsére nem csak én vagyok ilyen őrült és már több anyukától hallottam, hogy bizony ők is meséltek a kicsijüknek a pociba. Vagy csak egy egy napi történetet vagy meséket. Nekem pont akkor szerencsém volt, mert a Nlcafe minden nap küldött egy esti mesét és azokat olvastam Mazsinak. Ez nem csak arra jó, hogy megismeri a hangunkat, mert ugye azt szegény egész nap kénytelen elviselni, hanem lehetőség azoknak is, akik nem tudnak a pocijukhoz csak úgy beszélni. Akkor ez sokat tud segíteni, hogy mégis csak hozzá beszélj, neki mondj minden nap valamit. De ezen túl egy fajta ritmus is neki, amire emlékezni fog születés után.

Az esti mese fontossága. Igen, egyrészt egy rutin, ami könnyebbé teszi a lefektetést, de nagyon fontos ahhoz is, hogy a gyermeknek megfelelően fejlődjön a képzelőereje. Épp ezért javasolják, hogy ne csak képes könyveket olvassunk a kicsiknek, hagyjuk, hogy Ő képzelje el a szereplőket. Sőt, ha partner ebben, akkor másnap le is rajzolhatja a szereplőket,ezzel is fejlesztve az agyát. (Memória is kell hozzá és a képzeletben megjelenő dolog valósággá „változtatása” szintén.)

Számomra döbbenetes volt megismerni a KÉPtelenség fogalmának a mai jelentését. Ugyanis ez szó szerint értendő. A gyerekek nem képesek elképzelni dolgokat, mert a televízió, az internet miatt készen kapnak mindent, nincs szükség arra, hogy a fejükben felépítsenek valamit az olvasottak vagy hallottak alapján. Ez is egyfajta funkcionális analfabetizmus. Én el sem tudom képzelni, hogy mikor olvasok ne jelenjen meg a fejembe a könyv képekként, egy felnövő generáció pedig ezt nem tudja elképzelni.

Ezen túl a szereplők karakterei segítenek kialakítani a gyermekek személyiségét. Segít nekik feldolgozni a világban történő dolgokat. Segít példát találniuk, kialakítaniuk, hogy ők milyenek akarnak lenni. És az sem baj, ha egy-egy alkalommal, a sárkánnyal vagy a boszorkánnyal szimpatizál. A lényeg, hogy alkot magában egy képet, amihez hasonlítani akar, vagy amilyen nem akar lenni és ezzel is folyamatosan építi az egyéniségét.

A témában természetesen a legismertebb könyv:

Kádár Annamária: Mesepszichológia (első rész)

Kutatások igazolják, hogy az életben való beválásunk nem csak értelmi képességeinken múlik. Az igazi sikereket és – ami még fontosabb! – a belső harmóniát, az önmagunkkal való elégedettséget csak akkor érhetjük el, ha képesek vagyunk felismerni a magunk és mások érzelmeit, kapcsolatokat teremteni, konfliktusokat kezelni, együttműködni, segítséget kérni, vágyainkat késleltetni, kitartani… Vagyis, ha fejlett az érzelmi intelligenciánk.

A mese az érzelmi intelligencia fejlesztésének legfontosabb eszköze, olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, azt a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyűlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában. Adjuk hát meg neki a lehetőséget arra, hogy az égig érő fa csúcsára kis kanászként felkapaszkodhasson! Annak a gyermeknek, aki mesét hallgatva nő fel, varázspálcája a saját elméje lesz, és képzelete, érzelmi intelligenciája segíti majd a megpróbáltatások közepette. Hogy miként támogathatjuk őt ebben? Erről írtam ezt a könyvet, mely tíz mesét is tartalmaz egy Lilla nevű kislányról, akinek képzeletbeli barátja, Tündérbogyó segít érzelmi konfliktusainak megoldásában. A mesék 4-9 éves gyerekeknek szólnak, és segítenek a frusztrációk, csalódások elviselésében, a pozitív és negatív érzelmek tudatosításában, a félelmek megszelídítésében, a testvérféltékenység kezelésében, a veszteségek elfogadásában és az önfeledt játékban. A szülőknek elárulom: én voltam az a kislány, aki attól félt, hogy a boszorkány megcsiklandozza a lábát, én vittem haza a kisegeret, utánam jött ki a nagyapám borotvahabos arccal. Tündérbogyó pedig az én belső hangom volt, akit most ebben a formában megszemélyesítettem.

Dr. Kádár Annamária: Pszichológus, egyetemi adjunktus, a Babes-Bolyai Tudományegyetem marosvásárhelyi kirendeltségének vezetője. Diplomamunkájában és doktori disszertációjában több mint ezer, gyermekek által írt mesét vizsgált meg. Dolgozott iskolapszichológusként, jelenleg pedig az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon tanít. Trénerként rendszeresen tart az érzelmi intelligencia fejlesztését célzó tréningeket. Az Erdély FM rádió Pszichotrillák című műsorának szakértője és társszerkesztője. Többször tartott már előadást a Nyitott Akadémián – kirobbanó temperamentumát, ízes erdélyi beszédét, derűs, szeretetteljes lényét és humánus gondolatait vastapssal jutalmazta a közönség.

Persze kicsiknek még nem lehet hosszú meséket mesélni, mert fel is kell tudniuk dolgozni. Én Mazsinak születése óta mesélek egy-egy oldalas meséket. Természetesen a klasszikus Minden napra egy meséből és a Kisgyerekek nagy mesekönyvéből. De vannak speciálisan nekik szerkesztett mesekönyvek is:

Bajzáth Mária (szerk.): Itt vagyok, ragyogok! (van folytatása, de nem sorozat)

“Milyen népmesét olvassak az egyéves kisfiamnak? Mit meséljek a kétéves kislányomnak? Kiscsoportosak a gyerekek, van nekik szóló történet? Sokszor és sokan tették föl nekem ezeket a kérdéseket az elmúlt húsz évben. Ez a kötet született válaszként, amelyben a világ minden tájáról válogattam össze a legkisebbeknek ajánlott népmeséket.” (Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár mesepedagógiai módszer kidolgozója) A Népmesekincstár hét kötetből álló sorozata négy korosztálynak gyűjti össze a világ népmeséit: 0-4 éves, 4-6 éves, 6-8 éves és 8-10 éves gyerekeknek. Ezt a szülők és pedagógusok számára egyaránt hasznos kötetet a Népmesekincstár mesepedagógiájának módszertani ajánlója kíséri. A további három meseválogatáshoz három külön módszertani kötet is kapcsolódik.

A szerzőről Bajzáth Mária az ELTE Pedagógia Pszichológia karán végezett neveléstudományi bölcsészként. 1990 óta foglalkozik gyerekekkel, mesékkel és pedagógiával. Az elméleti felkészülés mellett a mindennapos gyakorlat alakította az általa kidolgozott mesepedagógiai módszert, amit néhány éve akkreditált képzés formájában tanít szerte az országban és országhatáron kívül. Előadásokat tart az ELTE TÓK, az ELTE PPK, a NYME Pedagógia karán, valamint különböző konferenciákon, bölcsődékben, óvodákban, iskolákban és könyvtárakban. A paloznaki Meseközpont megnyitása óta részt vesz az ott folyó munkában. Budapesten vezeti a Népmesekincstár Mesepedagógia Műhelyt, amely az érdeklődő szülőknek és pedagógusoknak ad lehetőséget arra, hogy minél alaposabban elsajátíthassák a módszert, és mesékkel segíthessék a gyerekek fejlődését

Valamint soha nem felejtsük el a mondókák, dalok, foglalkoztatók csodálatos erejét. Egy-két segítség ehhez. Bár nagyon javaslom a kerekítő foglalkozásokat országszerte, ahol meg lehet tanulni ezeknek a mondókáknak a megfelelő használatát, valamint közösségi élmény babának és mamának egyaránt J

Jakabosné Kovács Judit: Kerekítő 1. (sorozat első része!!!)

Mondókák pontos játékleírással

A könyv olyan mondókákat gyűjt csokorba, melyek nem csak mondogathatók, de el is játszhatók. Ezt a mondókai sorai közé csúsztatott játékleírások segítik és az énekelhető mondókák zenés verziója interneten meg is hallgatható. Kállai Nagy Krisztina kedves, színes a kicsiknek is izgalmas rajzai könnyedén fölismerhetőek, nagyon szerethetőek. A könyvben egy manócska kísér minket végig, akinek a felfedezése az újabb lapokon önmagában is jó játék. A mondókákat már az egész pici újszülöttek is szívesen hallgatják, közös eljátszásuk pedig 6-8 hónapos kortól egész nagyóvodás korig szórakoztatja a gyerekeket.

Gróh Ilona: Ringató (sorozat első része!!!)

A Ringató gyerekkönyvek mellé most a polcra kerülhet egy elsősorban felnőttekhez szóló, de a gyermekek javát szolgáló kiadvány, amely a népszerű Ringató foglalkozások zenei anyagának jelentős részét tartalmazza. Az otthoni élmény megszületéséhez kitűnő segítséget nyújt a könyvhöz mellékelt énekes CD, amelyen a kötetben megtalálható valamennyi dallam és jó néhány népi hangutánzó játék is szerepel. A “családi könyv” mondókáit, felhasználási javaslatait és kottáit Maros Krisztina humoros és finom grafikái színesítik, hogy a kötet a gyerekekkel együtt lapozgatva is teljes élményt nyújtson. „Vedd ölbe, ringasd, énekelj! – gyakran hangoztatott mottónk. Nem felszólítás, hanem kérés. Bízom benne, hogy ezt a könyvet forgatva sokan kapnak kedvet a játékhoz, énekléshez a gyerekek és önmaguk örömére, gazdagodására. Ugyanis az énekhanggal, az ölbéli játékokkal nem pusztán a „zenét közvetítjük”, hanem a kicsi gyermek számára egy magasabb szintű odafigyelést, tudást, az érzelmek intenzívebb átadását.” Gróh Ilona, a Ringató mozgalom vezetője

David Ebershoff: A dán lány

A megtörtént eseményeket feldolgozó történet egy egyszerű kéréssel indul: a feleség apró szívességet kér a férjétől. Egy hűvös koppenhágai délutánon a művészházaspár, ki-ki a maga festőállványánál, a műteremlakásukban dolgozik. Az asszony modellje váratlanul lemondja a találkozót, és ő aggódik, hogy így nem tudja időben befejezni a portrét. Megkérdezi a férjét, nem venné-e fel a modell cipőjét és harisnyáját, hogy megfesthesse, ahogy a harisnya a bokánál gyűrődik. A férj először meghökken, de aztán igent mond. És ezzel kezdetét veszi a huszadik század legszenvedélyesebb és legszokatlanabb szerelmi története.

Lili Elbe (1882–1931) feltehetően interszexuális ember volt, az elsők egyike, akin nemátalakító műtétet hajtottak végre. Einar Wegenerként született Dániában, ezen a néven sikeres tájképfestő volt, és élete nagy részét férfiként élte le. 1930-ban jelentkezett be a drezdai női klinikára. Ötödik, méhbeültető műtétét azonban csak három hónappal élte túl, halálát feltehetően szervkilökődés okozta.

Író: David Ebershoff

Eredeti címe: The Danish Girl

Eredti megjelenés (magyarul)

Fordította: Szántai Zsolt            

Kiadó: I.P.C.

Oldalszám: 464 oldal

Értékelésem: 5/5 csillag

Nem szoktam ennyit várni értékelés/ajánlás megírásával, de ezen a könyvön nagyon el kellett gondolkodnom. Gyakorlatilag egy hete gondolkodom azon, hogy mit akarok róla írni, hogy reális-e, hogy ennyire beleszerettem, de ma futás közben jött a sugallat, hogy igen, tényleg ennyire jó és megérdemli, hogy magasztaljam.

Mitől jó? Gyönyörű a szövege, a stílusa, egyszerűen elvarázsol és magával ragad, hogy mennyire szépen ír az író. És külön köszönet a fordítónak, hiszen valószínűleg nem kevés szerepe van benne, hogy ennyire csodálatos lett magyarul is. A történet is lebilincselő. Nem reális, de lebilincselő. Olyan tiszta szeretet ír le Eddie/Lili és Greta között, ami nem létezhet. Nem tudom elképzelni, hogy én valaha ennyire tudnék bárkit támogatni valamiben, amivel én elvesztek valamit, ez esetben a nő a férjét. Fontos infó, hogy ugyan az alaptörténet igaz, de a szereplők személyisége kitalált. És ez adja a történet eszenciáját. Bár az író állítás szerint nagyon sokat olvasott Liliről, mind a saját maga által írt naplókból, mind különböző helyeken fellelhető irodalomból, de akkor is, Ő adott nagyon sokat a szereplőkhöz. Nehezen hiszem, hogy egy még ma is tabunak számító témában hirtelen 3-4 segítője is akadt volna abban az időben, akik kiálltak mellette, és mindenben nyíltan támogatták…  

Prüdéria? Én nagyon prűd vagyok, ez tény. Bár nem annyira, mint a párom, aki megkért vegyem le a borítást, mert idegesítő, hogy az a pasi/nő folyton őt nézi. Tehát prűd vagyok, és a Túl a barátságont is csak egyszer tudtam megnézni, de ez valahogy ment. Tegyük hozzá, hogy egy jelenet van, ami kicsit hát… hogy is mondjam… nem kedvez az ember lelkének, de ennyi belefér. Főleg, mert az író nem a szex oldaláról, hanem a belső kényszer, az érzelmi oldaláról közelítette meg a témát.

Kitekintés: Nagyon fontos, én nem vagyok jó ezekben a kifejezésekben, hogy mit hogyan neveznek, és hogy minden irányultságra van egy szavunk, de én a főszereplőt egy percig sem látom homoszexuálisnak. Ő egy nő volt, aki férfi testbe született. Ráadásul olyan nő, amilyen a nagykönyvben meg van írva, csak a természet valahol szórakozott vele egyet. Manapság erről sokat olvasni, hogy Amerikában egyre terjed az a nézet, hogy hagyják, hogy a gyerekeket olyan neműen éljenek ahogy ők magukra gondolnak. És nem, nem a fiús lányokra és lányos fiúkra gondolok, hanem a főszereplőhöz hasonló gyerekekre, akik már 5-6 éves korukra, mire a nemi identitásuk kialakul, tudják, hogy valami nem stimmel. És minden tiszteletem azoké a szülőké, akik ezt segítik, támogatják.

Miért olvastam el a könyvet? Még januárban olvastam, mily meglepő, épp az nlcafe-n egy cikket a főszerepet alakító Eddie Redmayne-el. Őt sokszor érte az a vád, hogy a Mindenség elméletéért inkább Stephen Hawking kapta azt az Oscart, így tisztelgett előtte az akadémia, nem pedig ő. De abban sokat egyet értettek, hogy ezért a szerepért járt volna neki a díj, habár én Leonardo rajongó vagyok, így ezt meg se hallottam. De a lényeg, hogy elgondolkodtam, hogy egy egyébként is igen csak feminimnek tartott színész vajon mit látott a műben amiért elvállata. Majd egy nap a Libriben sétálva, ami nem fordul ám elő szinte minden héten…,  megláttam a könyvet. Utálom a filmes borítókat, de ez tökéletes lett, az eredeti pedig szerintem undorító –de erről is csatolok képet. (És nem, nem adták ki újra a könyvet, most is a 2012-ben kiadott darabok vannak forgalomba, csak kaptak egy új borítót! Éljen az újrahasznosítás!) Megfogtam a könyvet és tudtam, hogy kell. Mikor megszereztem, akkor pedig csak fogtam, mert tudom, hogy az én könyvem lesz. Az első filmes verzióban az volt a terv, hogy Nicole Kidman játssza a főszerepet, de nagyon örülök, hogy nem ebbe az irányba mentek el.

Saját élmények (frissítés): egyik kedves barátnőm figyelmeztetett, hogy bizony kihagytam azt a részt, hogy nekem mit jelentett ez a könyv. Jogos, így most ezt pótlom. Imádtam, minden sorát, minden oldalát. Tipikusan az a könyv, amit lassan olvas az ember, mert meg akarja élni, habár nem szó szerint. Imádtam utazni. Az első pár oldalnál nagyon dühös voltam, hiszen a 10. oldalon ott tartottunk, hogy nőként várja haza a feleségét, és nem értettem. Szólni akartam az írónak, hogy „Hello, lemaradt a könyv eleje, ne tessék engem így sokkolni”. De aztán rájöttem, hogy egy minden írói kurzuson oktatott elemet használ, ami az Ő tollából mégsem érződik elcsépeltnek, visszaemlékezésekből építi fel a múltat. Szinte én is elmerengve olvastam, ahogy Greta visszaemlékszik a terhességére, és én is megráztam a fejem, mintha emlékekben elmerültségből ébrednék.

Azt hiszem azért is nyűgözött le Lili karaktere, mert olyan nő, amilyen én soha nem tudtam lenni. Igazi érzékeny lélek, akit meg akarsz menteni még a széltől is óvni. Én mindig nagyon erős voltam, és nem olyan értelemben, hogy konok, önfejű, habár ez is igaz rám, hanem lelkileg nagyon erős. De mindig csodáltam az olyan nőket, akiknek a közelében mindenki azt érzi, hogy megmentésre várnak.

És egy nagyon banális élmény. Világ életemben utáltam azt a kifejezést, hogy babaháj, mert nem értettem. Nem tudom, hogy az öregedés, vagy hogy látom a kislányom, vagy tényleg ennek a műnek a hatása, de most először értettem meg, mikor azt mondja, hogy a huszonévesek babahájával rendelkeznek a lányok, mit is jelent igazából.

Vannak olyan könyvek, amikhez csatolok egy zenét. Nem direkt, egyszerűen hozzá kapcsolódik az agyamba, és ha meghallom a zenét, akkor a könyvvel kapcsolatos élmények tódulnak fel bennem. Ehhez is lett ilyen élmény, amiben az a vicces, hogy épp egy dán zenekartól. Lukas Graham – 7 Years , ajánlom a dalszöveget is angolul , sajnos magyarul nem találom, de ha valaki lefordítja, majd beteszem.  

Az íróról: nos róla sem sokat lehet tudni, csak kb azt , ami a saját honlapján fellelhető. 69-ben született, amerikai és A dán lány volt az első műve. Nos, remélem a többi is ekkora siker lesz. Egyébként egy regénye jelent még meg: a 19. feleség, amiből televíziós sorozatot készítettek . Valamint van két novellája, amit még nem fordítottak magyarra. Emellett a Columbia egyetemen tanít írást. Az Out Magazine nem meglepő módon a 100 legbefolyásosabb LGBT (ford.: Leszbikusok, Melegek, Biszexuálisok és Transzneműek.) emberének választotta.

Gondoltam hozok néhány könyvet, melyek ebben a hónapban jelennek meg. Jó szemezgetést!

Edward Follis: A drog árnyékában

Egy számos kitüntetést magáénak mondható DEA-ügynök visszaemlékezése hihetetlen beépített ügynöki karrierjére, felfedve a kábítószer-csempészet és a terrorizmus ijesztő összefonódásait.

Pontosan mi az a beépített munka? Rendőri szemszögből a beépülés a terhelő vallomások kicsalásának sötét művészete. Személyes és pszichológiai szempontból: elnyerni valaki bizalmát – azután manipulálni ezt a bizalmat. Egyszerűen fogalmazva: sakkjátszma a rosszal. Rávenni, hogy úgy lépjen, ahogy te szeretnéd – de anélkül, hogy ő tudna erről.Edward Follis tökélyre fejlesz-tette ezt a sakkjátszmát – A drog árnyékában – a DEA kötelékében töltött huszonhét éve alatt. Kokaint vásárolt egy piros Corvette-et hajtva, több millió dolláros üzletekről tárgyalt sugárhajtású magángépek fedélzetén, és színlelt kapcsolatokat alakított ki olyan emberekkel, akik nemcsak nemzetközi drogkereskedők, de bizonyos esetekben az al-Kaida, a Hezbollah, a Ha-mász, a Shan United Army vagy a mexikói kartellszövetség magas rangú tagjai voltak.

Follis öt kontinensen átívelő, a legádázabb drogbárókról és terrorista hálózatokról szóló visszaemlékezése olyan, mint egy krimi. Mégis, minden szava igaz, minden történetét dokumentálták. A narkoterrorizmus és a terrorista szervezetek együttműködéséről szóló, első és egyetlen bennfentes elbeszélés, A drog árnyékában mérföldkőnek számít, ami oldalról oldalra le fogja nyűgözni.

Benyák Zoltán: A nagy illúzió

Tom Pastor a képzeletének rabja. Szerelmi élete viharos, hétköznapjai keservesek. Alig létezik számára más, mint az ecset és a vászon, hogy illúzióit valósággá álmodhassa.
Tom negyvenéves, festőművész, és egy nap arra ébred, hogy halott.
De az életének ezzel még koránt sincs vége.
A túlvilági sötétség sivatagában megcsörren egy piros telefonfülke készüléke: a vonal másik végén felcsendülő hang akar tőle valamit.
Hősünk elindul hát beteljesíteni a küldetését, útját nem gátolja sem tér, sem idő, ezen a helyen vígan megfér egymás mellett Edgar Allan Poe és Charlie Chaplin, Drakula gróf és a Gyáva Oroszlán, Salvador Dalí szürrealista rémálma és Tom Pastor Keselyűembere… Szerelem és halál.
A nagy illúzió a megismerhetetlen felfedezésének regénye, édes-bús felnőttmese a boldogság kereséséről és megtalálásáról, ott, ahol a legkevésbé számítanánk rá.

Váradi Júlia :Saul útja

Ilyen még nem volt a magyar filmtörténetben! A Saul fia című film eddig 38 díjat nyert, közte a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Nagydíját, a legnagyobb elismerést, amit magyar nagyjátékfilm valaha Cannes-ban kapott. Ehhez, február utolsó vasárnapján még egyet begyűjthet, a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjat. Nemes Jeles László, a film rendezője és alkotótársai sok éven át készültek ennek a különös, egészen egyedi koncepcióval és filmes eszközökkel megvalósított filmnek az elkészítésére. Megrázó és a nézőt aktív útitársként kezelő film olyan mély, talán tudatalatti érzelmeket és gondolatokat hoz a felszínre, amelyek hatása alól senki sem tudja magát kivonni. Milyen indíttatásból tette ezt Nemes Jeles László és többnyire fiatal alkotókból, kiváló szakemberekből álló csapata? Milyen utat jártak be a gondolat megszületésétől a film megvalósításáig? Milyen célt tűztek ki maguk elé? Milyen tudásra, ismeretanyagra támaszkodtak? Miben nem alkudtak meg egy jottányit sem? Miként élik meg a díjesőt?
A könyv olvasói minderre és még sok minden másra választ találnak az alkotókkal készített beszélgetésekből és a kötetben szereplő dokumentumokból.

Vivien Holloway Tolvajok kézikönyve

Winie megmenekült a hóhér kötelétől, de ez nem jelenti azt, hogy csendesen meghúzná magát, és várná, amíg a viharfelhők teljesen elvonulnak a feje fölül.

Will „tanulmányai” folytatódnak, és Winie próbálja őt felkészíteni a vizsgájára. Feladatként szabja neki, hogy önállóan tervelje ki egy általa kiválasztott tárgy elrablását, Will döntése pedig a Könyv másolatában látott Pacsirtára esik.
Winie-t eközben apja ismét behúzza a csőbe, és rátestálja keresztlánya, Marie Kennellis vőlegényének előkerítését. A lány jó híre múlik azon, Winie-nek sikerül-e felkutatni a szökevény fiút, aki minden bizonnyal kártyaadósságai miatt bujdokol.
Will eközben külön utakon jár, és úgy tűnik, túlságosan is messzire megy a Pacsirta utáni vadászat során, amit azonban a Langton család – különösen Winie – talán sosem fog megbocsájtani neki.

Alma Katsu A szakadék

A Halhatatlan című kötetben kezdődött szerelem, veszteség, varázslat és végzet, amely világkörüli üldözéssel folytatódott a Megtorlásban, most a meglepő befejezéséhez érkezik.

A világegyetemben működő valamennyi erő közül a szerelemé a legtitokzatosabb, a leginkább felkavaró és a legtöbb megaláztatással járó energia. Lanore McIlvrae több száz éve menekül Adairtől, mert megrémült a férfi titokzatos képességeitől, és fél indulatos természetétől. Visszaélt a férfi bizalmával, és kőfal mögé zárta őt, hogy megmentse élete nagy szerelmét, Jonathant. Amikor kétszáz év bebörtönzés után Adair kiszabadult, Lanore biztos volt benne, hogy a férfi rátalál, és valódi pokollá változtatja a mindennapjait. Ehhez képest a dolgok egyáltalán nem úgy alakultak, ahogy elképzelte.

Négy évvel később Lanore megtalálja Adairt a titokzatos szigeten lévő otthonában, ahol a maga választotta elszigeteltségben él. Szívességet kér a férfitól: azt akarja, hogy Adair küldje el őt az alvilágba, hogy kikönyöröghesse az alvilág királynőjétől Jonathan szabadon engedését. De vajon betartja-e Lanore az Adairnek tett ígéretét, és visszatér hozzá? Vagy az a szándéka, hogy bármi áron Jonathannel élhessen?

Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége

Író: Audrey Niffenegger

Eredeti címe: The Time Traveler’s Wife

Eredeti kiadás (Magyar):2004

Oldalszám: ~564

Kiadó: Ulpius ház majd Athenaeum

Értékelésem: 5 csillag

Amikor először találkoztak, Clare hatéves volt, és Henry harminc. Amikor összeházasodtak, Clare huszonkettő, és Henry még mindig harminc. Henry idő-eltolódási rendellenességgel született. Genetikai órája a legváratlanabb pillanatokban visszaáll, és még abban a másodpercben eltűnik. Ilyenkor elmúlt és eljövendő élete érzelmi csomópontjain találja magát, meztelenül, védtelenül. Sohasem tudja, mikor történik meg újra, sohasem tudja, hol köt ki legközelebb. Az időutazó felesége a világirodalom egyik legkülönösebb szerelmi története. Clare és Henry felváltva meséli el történetüket. Rajongva szeretik egymást, megpróbálnak normális családi életet élni: biztos állás, barátok, gyerekek. Mindezt olyasmi fenyegeti, amit sem megakadályozni, sem irányítani nem képesek, történetük ettől olyan megrendítő és felejthetetlen.

Ezen a fülszövegen el kell gondolkodni. Milyen érzés is lehet, mikor 6 évesen találkozol a szüleid kertjében egy meztelen férfivel, aki később állítja, hogy a férjed és életed szerelme. Azt hiszem itt a legtöbben sikítva rohannának, a szülei pedig azonnal pszichomókushoz utalnák. De ettől szuper ez a könyv, hogy a lány elhiszi. Sőt, mikor Clare odamegy 20 évesen az akkor 28 éves Henryhez, hogy Ő lesz a felesége, és imádni fogják egymást, Ő is elhiszi, kicsit lassabban, mint a nő, de elhiszi. Nem ez a legromantikusabb, amit lehet írni?

Nah, de azért nem ilyen „nyálas” a könyv, komolyan. Már csak azért sem, mert itt nem az a végkép, hogy összejönnek és boldogság, míg meg nem halnak, az csak egy momentum, egy nagyon apró momentum, és mivel időben ugrálva látjuk, szinte fel sem tűnik, egyszerűen csak természetes. Igazából az egész szerelmi szálat annyira természetesnek veszi az egész könyv, nincsenek botlások, nincsenek félreértések, nincsenek, megjátsszuk magunkat dolgok, nincsenek elsodródások, egyszerűen csak színtiszta szerelem. Épp ezért lehet nagyobb hangsúly azon, hogy a férfi irányíthatatlanul utazik az időben. Nem tudja, mikor tűnik el, hol bukkan fel, jövőben vagy múltban, olyan helyen, amit ismer, vagy ismeretlenben, csak egy biztos, nem tud magával vinni semmit, még a ruháid sem. Ez elsőre nagyon vicces, de belegondolva, hogy ott van valahol ruha nélkül, iratok nélkül, segítség nélkül, így már borzasztó.

Ami engem nagyon megfogott az az, hogy több szemszögből látjuk a történéseket és több időben, és ezek között ugrál. Az írónő tökéletesen játszik azzal, hogy mikor engedi, hogy összerakd a darabkákat. Olyan érzés volt, mint amikor párosító játékot játszol és a végén már tudod, hogy melyik darab hova fog kerülni kizárásos alapon, de mégis izgulsz, mert mindjárt megnyered a játékot. Itt is, már az elején elmondja, hogy mi a vége, de erre nem jön rá az olvasó, csak majdnem a 2/3-nál, és ez nálam ritka, hogy a fejemre csapok, hogy „tényleg!!!”

A zárókép az pedig tökéletes, azt hiszem a legtöbb nő így gondolja az igaz szerelmet, ilyet akar megélni egész életében és akár várni rá egy életen át. Nah jó, mégis igazi romantikus mese különös köntösben.

Persze emellett megjelenik az egykor híres, ma már csak egy alkoholista apa, aki átalakul és ezt nyomon követhetjük. Megjelenik egy pasi, aki mindent adna a nőért, de közben Henry-vel barátok lesznek. Jelen van egy orvos, aki igyekszik megtalálni a megoldást az időbeni ugrálásra. És ezek ugyan izgalmasak és érdekesek, de eltörpülnek a házasság aprócseprő problémái mellett.

Azért negatívum is van ám. Nagyon sok benne a trágár szó. Tudom, ez a vesszőparipám, hogy nem szeretem a csúnya beszédet, főleg nem leírva, de akkor is… Ha már szóban használjuk is, legalább írásban illenék eltekinteni tőle, főleg, ha nyomtatásban jelenik meg!

Az írónő. Ő azt hiszem a nagybetűs MŰVÉSZ! Fest, ír, galériákkal foglalkozik. nagyon érdemes megnézni a honlapját (http://www.audreyniffenegger.com/). Első könyvei nem is regények voltak, hanem művészettel foglalkozó kiadások. 2003-ban írta ezt a könyvét, amivel a létező összes könyves listát vezette, és elkészült a film verziója is. 2015 májusáig a Columbiai egyetemen kreatív írást tanított, mily meglepő. Azóta Kicsit visszavonult és két könyvének folytatásán dolgozik. Ebből sajnos ez az egyik. Nagyon szomorú vagyok, hogy manapság, ha valami sikeres, akkor abból úgy érzik folytatás kell. nekem ez így kerek, ehhez csak hozzáerőszakolni lehet bármit is, de hátha valami meglepően jót készít a hölgy 🙂