Ahogy ma cikkeket, blog bejegyzéseket, FB postokat nézegettem, minden azzal kezdődik, hogy én ugyan utálom a Valentin napot…. Csak tudnám mitől is van ekkora forgalma a virágosoknak és a boltoknak ebben az időszakban. Persze mi is a párommal igyekszünk figyelmesen viselkedni, de azért megünnepelni soha nem ünnepeltük, mert ez egy nagyon helyes amerikai látszat ünnep, de tényleg aranyos, és senkit nem bántanék meg, aki szereti és végig romantikázza ezt a napot.
De gondoltam azokra, akik inkább elmenekülnének ezelől a lehetőség elől és hozok néhány romantikát szóra sem méltató alkotást 🙂 (bár őszintén be kell ismernem, mikor az olvasmányaimat néztem, kevés ilyet találtam, de azok nagyon jók). Magamhoz nem hűen most értékelést nem írok hozzájuk, hiszen az egy extra hosszú bejegyzés lenne, de ha valamelyik jobban érdekel valakit, akkor szívesen megosztom a részletes véleményem.
Aki kicsit komolyabb műfajban gondolkodik:
Markus Zusak A könyvtolvaj
1939, a náci Németország A Halálnak sohasem volt még ennyi dolga, de ő már tudja, hogy ez még csak a kezdet. Mert a Halál bölcs és kíváncsi, szeretne mindent tudni az emberekről. Együtt is érez velük, ha csak ideje engedi. Ő meséli el ezt a történetet, amely egy német kislányról, Lieselről, a családjáról és a barátairól szól. Meg fanatikus németekről. És egy zsidó fiúról, akit a háború alatt egy pincében rejtegetnek. Liesel imád olvasni, és ha csak teheti, könyveket lop. De a legkedvesebb könyve az, amit a pincében rejtőzködő zsidó fiú ír neki. És egyszer csak hullani kezdenek a bombák.
2005-ben jelent meg az ausztrál író regénye, amely az egész világon bestseller lett, és számos díjat nyert el. 2013-ban mutatták be a belőle készült filmet Brian Percival rendezésében. Zusak könyve már most klasszikus: megható, elgondolkodtató, felejthetetlen.
Kétszer futottam neki a könyvnek, mert elsőre nagyon nem ragadott meg, de másodjára viszont beszippantott. Más mint a témával foglalkozó könyvek. Szívszorongató, ugyanakkor élvezetes. És nem zsidó oldalról mutatja az eseményeket.
Léletanira hangolva
Jodi Picoult A nővérem húga
Amerika keleti partvidékén egy tipikus kertvárosi házban él egy tipikusnak korántsem mondható háromgyermekes család. A legidősebb testvér, Jesse már a „sötét oldalon” jár, a középső lány súlyos leukémiás, akinek életben maradásáért a két szülő ádáz küzdelmet vív; a húg, Anna pedig – a tudomány jóvoltából – eleve azért született, hogy genetikailag megfelelő donor legyen nővére számára. Amikor a beteg Kate körül forgó családi élet ellen lázadó tizenhárom éves Anna beperli szüleit, hogy önrendelkezési jogot nyerjen a saját teste fölött, minden megbolydul. A lelki örvények egyre lejjebb húzzák a jogászból lett főállású anyát, a tűzoltó-mentős-amatőr csillagász apát, a kényszerűen koraérett gyereket, sőt még az Annát képviselő fiatal ügyvédet és annak elveszettnek hitt kedvesét is. A krízishelyzetet a népszerű írónő felváltva láttatja a hét szereplő szemével, bravúrosan váltogatva az idősíkokat is. Miközben egy lebilincselő, gyors léptű regény fejezetein nevethet-zokoghat az olvasó, olyan hitelesen elevenedik meg előtte a kertvárosi otthon, a kórház, a tárgyalóterem és a tűzoltólaktanya világa, mintha dokumentumfilmet nézne. A végkifejlet pedig majdnem akkora meglepetéseket tartogat, mint egy krimi.
https://konyvfuggo.cafeblog.hu/2015/12/02/jodi-picoult-a-noverem-huga/
Aki gyilkolászni akar
Agatha Christie Ferde ház
„Ez a könyv egyike különleges kedvenceimnek. Évekig tartogattam, tervezgettem, fontolgattam: – Egy szép napon – mondtam magamban –, majd ha sok időm lesz, és igazi élvezetre vágyom – hozzákezdek! – Az a tapasztalatom, hogy az ember könyvei közül ötnek a megírása – munka és egyéb – élvezet.
A Ferde ház tiszta élvezet volt…
Akárhogyan is: a Ferde ház jóformán mindenkinek tetszett, joggal hiszem hát, hogy a legjobb könyveim közé tartozik. Nem tudom mi juttatta eszembe a Leonides családot – egyszercsak itt voltak. Hát mit tehettem: elszegődtem krónikásuknak” – írja könyvéről Agatha Christie.
Nem vagyok se krimi, de Agatha Christie rajongó, de az egyik legjobb barátnőm az, és miatta minden évben elolvasom egy-egy könyvét. És ez szuper volt! A legutolsó percig mindenkit gyanúsítottam, hogy Ő a gyilkos. Komoly, már a macskát is… És persze utólag győzködtem magam, hogy sejtetettem.. de bevallom, halvány lilám nem volt ki lesz a tettes… Imádtam.
Betegséget feldolgozó:
Lisa Genova Megmaradt Alice-nek
A háromgyerekes, boldog házasságban élő harvardi professzorasszony, Alice a karrierje csúcsán van, amikor azt veszi észre, hogy egyre feledékenyebb. Az idő haladtával gondolatai is összekuszálódnak, memóriája egyre gyakrabban hagyja cserben. A diagnózis: Alzheimer-kór, korai stádiumban. A függetlenségére mindig büszke Alice összeszorított foggal igyekszik ugyanúgy élni az életét, mint korábban, és csak a jelennel foglalkozni, de a betegség lassan úrrá lesz rajta. Helyenként szívszorító, néhol felemelő, ugyanakkor ijesztő történet arról, milyen az, amikor valaki szó szerint elveszíti az eszét.
https://konyvfuggo.cafeblog.hu/2015/12/13/lisa-genova-megmaradt-alice-nek/
Sci-fi műfaja, de nem klasszikus értelemben:
Andy Weir A marsi
Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
https://konyvfuggo.cafeblog.hu/2016/01/04/andy-weir-a-marsi/
És a személyes nagy kedvencem, csak legyen erőd neki kezdeni:
George R. R. Martin Trónok harca (A tűz és jég dala 1.)
A Trónok harca lebilincselő fantasy, amely klasszikus lovagkirályságot tár az olvasó elé: Westeros fölött valaha a sárkánykirályok uralkodtak, ám a Targaryen-dinasztiát 15 évvel ezelőtt elűzték, és most Robert Baratheon uralkodik hű barátai, Jon Arryn, majd Eddard Stark segítségével. A konfliktus középpontjában Deres urai, a Starkok állnak. Olyanok, mint a föld, ahol születtek: makacs, kemény jellemű család. Szemünk előtt hősök, gazemberek és egy gonosz hatalom története elevenedik meg. Ám hamar rá kell ébrednünk, hogy ebben a világban mégsem egyszerűen jók és gonoszok kerülnek szembe egymással, hanem mesterien ábrázolt jellemek bontakoznak ki előttünk különböző vágyakkal, célokkal, félelmekkel és sebekkel. Martin legnagyobb erőssége hogy meg tudja újítani, élettel tölti fel azt a műfajt, amit a sok populáris Tolkien-imitáció évtizedeken át klisék sorozatába fojtva ismételgetett. A jég és tűz dalának első kötete egy világteremtő fantasy eposz nagyszabású felütése.
Minap azt olvastam, hogy a jelen kor Tolkienje. És igen, nagyszerűt alkotott és imádom olvasni a könyveit.
És ehhez egy Valentin napi üzenet is illik:
