John Green: Papírvárosok

Quentin Jacobsen egész életét azzal töltötte, hogy távolról csodálta a hihetetlenül kalandvágyó Margo Roth Spiegelmant. Így aztán, amikor a lány nindzsának öltözve kinyitja Quentin ablakát, bemászik rajta az életébe, és magával invitálja egy nagy fantáziával kitervelt bosszúhadjáratra, a fiú vele tart. Egész éjszakás kalandjuk után új nap veszi kezdetét, s amikor Q megérkezik az iskolába, megtudja, hogy a mindig is enigmatikus Margo ezúttal valódi rejtéllyé lett. Hamarosan kiderül azonban, hogy vannak bizonyos nyomok, amelyek felderítése csak rá vár. Ezzel olyan csapongó kaland veszi kezdetét, amelynek során minél közelebb kerül, annál kevesebb tárul fel előtte a lányból, akiről azt hitte, jól ismeri. A Printz-díjat elnyerő John Green azzal a ragyogó szellemességgel és izzó érzelmi őszinteséggel tér vissza, amely olvasók egy egész új generációját hozta lázba.

Másfél hete töprengek, hogy megírjam-e ezt vagy sem. Nem szeretek rosszat írni, mert ízlések és pofonok, és minden írót értékelek, hogy meg tudta írni a könyvét, talált kiadót, ami kiadta, és ez már sokkal több, mint hogy én itt partvonalról kritizálhatok. De ízlések és pofonok, és ettől még megosztom, hogy mit gondolok, mindamellett, hogy imádom John Green stílusát.

Nos , ez a könyv katasztrófa volt. Pedig nagyon lelkesen álltam neki, de ez szörnyű volt. Unalmas, hosszú, bonyolult, ellenben értelem nélküli mondatokkal teletűzdelt írás. Értem én a mélyebb mondani valóját, de én már eret akartam vágni a szenvedésen.

Adva van egy 18 éves, elképesztően jó humorral megáldott és belevaló srác. Nah, nem menő, de ilyen személyiséggel annyira szürke egér sem lehetne, amennyire az író beállítja. És persze a csaj, aki vagány, közkedvet, népszerű és a titkos szerelme Quentinnek. De persze soha rá sem néz, gondolja ezt a srác.

És egy este alatt megváltozik minden. A srác kibújik a csigaházból a csaj pedig eltűnik. Nos ez az éjszak a volt az egyetlen élvezhető rész. Egy csaj bosszúja a pasiján, amiért megcsalta. Persze közben kiderül, hogy nem is olyan rózsaszín a lány élete, mint ahogy mindenki gondolja, sőt igazából komoly lelki gondjai vannak. Nem tud érvényesülni az igazi személyisége és teljes elnyomásban él. Vagy így éli meg, hogy sehol nem lehet igazán önmaga, ezért elszökik.

De nyomkat hagy a srácnak, aki ezek alapján nagyon nagyon lassan felkutatja, közben pedig folyton komfortzónáján kívül van, amit mint kiderül élvez, és persze a csaj, akivel 10 éve nem beszélgettek, ezt pontosan tudta…

Ismétlem , lassú. Engem már rég nem érdekelt, hogy él-e vagy sem a lány, csak azt akartam, hogy vége legyen. Közben persze feltűnnek a barátok, akik jóban rosszban segítenek, közben élik az életüket, tehát szuperek, mert tökéletesen egyensúlyoznak az egocentrikusság és a barátság pengeélén. És jön az elképesztően jó nő, aki a leggázabb sráccal jön össze, és kiderül, hogy milyen jó lelke van (és kedves urak, nem, nem a mellméretére gondoltam, hanem tényleg a lelkére .)). És a nagy mondások , mint: eddig egy hozzá társított képzeletet szerettem, de most megismertem és tanulom szeretni az igazi énjét. Most ez komoly? 18 évesekkel???? Ne már!

És ha eddig nem írtam volna le elégszer, unalmas! Bár kedvet kaptam Withman versek olvasására 🙂

De két díjat azért bezsebelt a könyv: Edgar Award és Corine Literature Prize. Biztos bennem van a hiba.

Pedig John Greent nagyon szeretem. A csillagainkban a hiba tökéletes volt. És nagyon szimpatikus, hogy emiatt 2-3 hónapot gyermek onkológián töltött. És van humora, mert Obamanak csak azt a kérdést tette fel, mikor lehetősége volt beszélni vele, hogy mi legyen a lánya neve… Eredeti szakmája egyébként pedagógus, és ez az oktatási hajlam a műveimben is megjelenik. Fiatal íróként pedig rengeteg díjat nyert, például Printz-díjat. Ezen kívül a youtube-n Ő indította el a #VlogBrothers-t, valamint egy online oktató dolgot, amit szintén ingyen csinálnak… Szóval tipikusan, imádom, szeretem, de ez nekem nagy melléfogás volt.