Hat nappal ezelőtt Mark Watney az elsők között érkezett a Marsra. Most úgy fest, hogy ő lesz az első ember, aki ott is hal meg.
Miután csaknem végez vele egy porvihar, ami evakuációra kényszeríti az őt halottnak gondoló társait, Mark teljesen egyedül a Marson ragad. Még arra is képtelen, hogy üzenetet küldjön a Földre, és tudassa a világgal, hogy életben van – de még ha üzenhetne is, a készletei elfogynának, mielőtt egy mentőakció a segítségére siethetne.
Bár valószínűleg úgysem lesz ideje éhen halni. Sokkal valószínűbb, hogy még azelőtt vesztét okozzák a sérült berendezések, a könyörtelen környezet vagy egyszerűen csak a jó öreg „emberi tényező”.
De Mark nem hajlandó feladni. Találékonyságát, mérnöki képességeit, és az élethez való hajthatatlan, makacs ragaszkodását latba vetve, rendíthetetlenül állja a sarat a látszólag leküzdhetetlen akadályok sorozatával szemben. Vajon elegendőnek bizonyul-e leleményessége a lehetetlen véghezviteléhez?
Olvastam egy ajánlást, miszerint olyan, mint a Gravitáció. Nah, itt elvesztettek. Én annyira untam és utáltam azt a a filmet, hogy arra szavak sincsenek, pedig a színésznő az egyik kedvencem. És így elolvasva, kéretik ezt visszaszívni. Ez az egyik legjobb könyv, amit mostanában olvastam, és imádtam minden sorát, úgy a 20. oldal után 🙂 Hamarabb kezdtem el olvasni, mint a párom és mikor megkérdezte, hogy milyen csak annyit mondtam, hogy modern Robinson Crusoe a Marson. Szóval neki tetszeni fog, én meg végig szenvedem, mint a Számkivetettet. Visszavonva és elnézést ezért a félevezető és hálátlan kijelentésért, ez a könyv ismétlem SZUPER!!!!!
Soha nem akartam űrhajós lenni, de ezután csak és kizárólag ezt akarom :). Az egészet láttam magam előtt, fordulatos volt, nem voltak benne unalmas vagy felesleges részek, nah jó a szerelmi szálat leszámítva, ami nem illeszkedett bele, de ezt megbocsátom :). Persze a technikai részek akár kínaiul is lehettek volna, de a végére már szakértőnek éreztem ám magam :). De én , aki technikai analfabéta vagyok még én is azon gondolkodtam, hogy mit lehet eszközként használni és mit hova kellene csavarozni. Egy teljes film jelent meg előttem és én is ott voltam azon a bizonyos vörös bolygón és küzdöttem az életben maradásért.
Nagyon sokat jutott eszembe közbe az Apollo 13 , és nem csak azért mert voltak benne utalások rá, hanem azért is, mert nekem nagyon hasonló az egész. A mérnökök személyisége nagyon valóságos, igazi kockákkal van tele az egész könyv és ez nagyon tetszik. Valami ilyesminek képzelem a NASA-s embereket. Persze kevesebb humorral, de ennyi javítást megérdemeltek. Voltak benne tipikus emberi butaságok és tehetetlenségek, de ez kellett hozzá, hogy szinte elhiggyem, hogy ez megtörténhet.
Mark karaktere természetesen tökéletes. Tele lököttségekkel, de egy modern MacGyver, és gyermekkorunk hőséért ki ne rajongana. Összedug néhány csövet és azonnal lesz minden a Marson. Imádtam a káromkodásait is 🙂 És azt, hogy a teljes nyilvánosság előtt szól be embereknek. Még nem láttam a filmet, de azt hiszem Matt Damon tökéletes választás volt hozzá 🙂
Őszintén meglepett, hogy mennyi női szereplőt kaptunk a könyvben és milyen szuper karaktereket, szóval le a kalappal az író előtt, igazán törekedett az esélyegyenlőségre és ezt köszönjük :). A NASA-sok karakterei vezetői szinten is jól megalkotottak. Annyit lehetett volna még, hogy teret adni annak a felvetésnek miszerint mennyit ér meg egy élet! Nekem ez a dilemma kicsit hiányzott, habár a döntés ugyanez lett volna, de egy kis dilemma belefért volna 🙂 Mindamellett persze, hogy ez egy óriási reklám volt az egész NASA-nak. De amerikai létére még a kínaiaknak is adott szerepet (vajon miért nem az oroszoknak? :)) Szóval ezek nagyon jó húzások voltak.
Ami kimaradt még szerintem az a lelki része. Bár ez ebbe a könyvbe lehet nem illet volna, hiszen nem egy lelkizős dolog, de ennyire sok időt egyedül, mindentől és mindenkitől távol, sok idő teljes kommunikáció nélkül… Ez azért bármennyire erős pszichés embert megviselne, de Mark teljesen normális maradt a végéig. Nah, jó ez csak a szakmai kényszerem, hogy erről is akarok infót 😀
Egy valami volt nekem sok. A vége. Spoiler nélkül, de azért egy űrhajó ajtaját nem robbantja csak úgy ki a kapitány 😀 De még akár ez is belefért és el tudtam hinni.
Az írónak ez az első könyve, aminek egyetlen oka van, nem író igazából. Ő volt a legfiatalabb, akit valaha szoftver mérnökként foglalkoztattak. Mindössze 15 éves volt, mikor elkezdett a szakmájában hivatalosan tevékenykedni. Van esetleg valakinek kérdése, hogy hogyan tudott egy ilyet kitalálni? És honnan vette az igazi kocka szereplőket? 🙂 Remélem még sok ilyet olvashatunk, mert imádtam a stílusát, a karaktereket és az egész történetet. A kedvéért még sci-fi rajongó is lennék!
Erősebben kellett volna a fizika…Űrhajós akarok lenniiiiii!!!!!!
