A világ és ami alatta van
Richard Mayhew egy fiatal üzletember jó úton a fényes karrier, szép feleség és kellemes élet felé… ami mind semmivé lesz, amikor egy bajba jutott lány segítségére siet. Jótette jutalmául a hétköznapi Fenti Londonból átkerül a baljós, sötét Lenti Londonba, az elveszett idők, elveszett helyek és elveszett emberek bizarr világába. Különös társaságba csöppen: Ajtó – a lány, akin segített – nemesi származású és szülei gyilkosát keresi; de Carabas márki kétes szívességeket behajtva éli még kétesebb életét; Vadász a világ legnagyobb szörnyeit hajszolja.
A csatornák és metróalagutak labirintusában velük kell boldogulnia Richardnak, hogy segíthessen másokon és így segíthessen magán is. Vajon megleli-e azt az életet, amelyet már jóval korábban elveszített, mint hitte?
Lehet, hogy magamtól nem találtam volna meg az írót, de a párom kedvence, így gondoltam kap egy esélyt :). Habár a férjem felolvasott egy másik művéből, a Tükör és füstből, ami az én alap felfogásomban mesék morbid átdolgozása, és nem gondoltam, hogy lesz valami közös bennünk. De lett.
Ez a könyv nagyon jó. És a fülszöveg nagyon találó, ahhoz nincs mit hozzátenni spoiler nélkül, tehát inkább a történetről megpróbálok nem írni. Tavaly karácsonykor olvastam, és emlékszem elmentünk sétálni és én közben is csak arról tudtam beszélni, hogy azta milyen világot hozott létre, hogy ugyan még nem jártam Londonba, de látom magam előtt az alagutakat, a vásárokat, a titkokat. Párom meg kedvesen mosolygott rajtam, mint a csacsi öreg medvén :).
A hivatalos besorolása fantasy és persze az is, de azért nekem ez még a mese kategória inkább. Teljes lelki nyugalommal vettem meg a 14 éves unokaöcsémnek később, mert azt gondolom, hogy éppen neki való könyv. És igen, szerintem gyerekkorában mindenki álmodott arról, hogy egyszer csak felfedez egy másik világot, ahol különleges. És ezt egy felnőtt emberrel teszi meg, aki szintén valahol erre vágyott, de magának sem ismerte volna be. Eredeti cím: Neverwhere és eredetileg egy, a BBC számára írt fantasy sorozat adaptációja.
A karakterek kidolgozottsága természetesen szuper, de ez az íróval jár. És igazi fantasyhez méltóan a való világban elképzelhetetlen karakterek vannak nem csak külső jegyeiket tekintve, hanem személyiségüket is. Egy teljesen más világban felépült érdekes társadalom kritika. Persze az összeesküvések a fő mozgatói a történetnek, illetve a nagy csavarok, hogy kiben lehet megbízni és kiben nem, de a jó, hogy végig bizonytalanságban tart. A legvégén sem tudom, hogy ki a jó vagy ki a rossz vagy hogy ennek a két kategóriának van-e létjogosultsága a London alatt kialakított világban.
És igen, a végén én is ültem fölötte, hogy oké, de hol a második rész. Sehol. Ennyi volt, nem lesz több. és ez az író ilyen, ha egyszer azt mondja, hogy nenyi, akkor ennyi. és ez tetszik, nem erőltet bele ég egy történetet, ez így volt kerek!
És akkor az íróról, mert azt gondolom minden műve fantasztikus attól függetlenül, hogy én nem mindegyikért tudok rajongani. Nőként persze a Csillagpor a kedvencem :). Gaimen többszörösen díjazott fantasy író. Amit ezen a területen be lehet gyűjteni díjat, azt szerintem már mind megkapta. Mindig is írónak készült, már kisgyerekként is falta a könyveket és azt mondta író lesz. Példaképei: Tolkien és Lewis. Jelent meg könyve közösen Douglas Adamsszel és Sir Terry Pratchetttel is. De a történet, ami miatt nagy kedvencem lett: Egyszer utazott Amerikából Londonba, de késett a járata. Fogta magát bement egy könyvesboltba, ahol egy polcon megtalálta a frissen megjelent könyvét. Unalmába dedikálta a kb 20-30 példányt, majd kiment mintha mi sem történt. A gépe indulás aelőtt pedig megírta a twitteren a követőinek, hogy hol találnak dedikált példányokat :). Soha nem volt még akkora forgalma az üzletnek.
Szóval előttem is még nagyon sok könyv áll, amiket Ő írt, és remélem, hamarosan ki is tudom olvasni, de remélem kedvet csináltam hozzá és mások is megismerkednek vele 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: