Szó érte a ház elejét, hogy mindig csak áradozó bejegyzéseim vannak, de ennek csak az az oka, hogy nagyon rég írtam, ellenben rengeteget olvastam és szerettem volna a kedvenceimet bemutatni, de most itt a lehetőség, hogy elővegyem az ironikus humoromat. Ehhez a sorozathoz kellett 🙂
Igen, próbálom a sorozatokat egyben értékelni, ami lassítja a folyamatot, de én így jobb szeretem. Kezdeném azzal, hogy nincs olyan sorozat, amiből 6 résznél többet bírtam volna (a Harry Potter természetesen mindenek fölött áll :)). Szóval 6 résznél megunom őket és nem megy tovább, ennek esett áldozatul az FTT sorozat is 🙂 Ez szerencsére csak 5 részes volt. Bár mikor befejeztem kettős érzés volt bennem, egyrészt örültem, hogy vége, másrészt szomorú voltam, mert lehetett volna sokkal jobb is.
Igen, YA/NA kategória, és igen, tuti kapuzárási pánikom van és azért olvasok ilyeneket. Bár fel vagyok háborodva, hogy minden urban fantasy, amit én így 30 környékén is nagyon nagyon szeretek, kivétel nélkül max 19 éves főszereplőkkel dicsekedhetnek. Ez bennem komoly ellenérzést kelt és soha nem fogok rájönni, hogy miért jó, hogy olyan tulajdonságokkal és élettapasztalattal ruházzuk fel a nagyon fiatalokat, ami lehetetlen az Ő korukban. Miért nem lehet az a nyamvadt főszereplő felnőtt korú? Mármint értem, hogy persze kellenek a gimis barátnők, de jelezném idétlen barátnők később is vannak az ember életében. A másik állandó vonal a szüzesség elvesztése, de azért legyünk már őszinték, nem ez a vonal a fő erőssége ezeknek a könyveknek, ezt hagyjuk meg a Szürke könyveknek, azokba valóak.
És akkor a könyvről. Próbálok nem spoilerezni, de ez azért nehéz lesz. 🙂 Nagyon jól indít. Adva van Kat, aki az anyjával költözik Nyugat-Virginiába, ahol senkit nem ismer. A szomszédban lakik Daemon, aki mint minden 18 éves fiú elképesztően ki van gyúrva, és tökéletes a kinézete. Hát még a stílusa… Sokkal érettebb a koránál, a családja a legfontosabb és még egy csomó “meglepő” dolog. Kat természetesen első alkalommal majdnem összeesik, mikor meglátja, de a pasi elképesztően bunkó (ilyet se olvastunk még). Persze Ő csak távol akarja tartani magától a lányt, nehogy bajba keverje. Szóval tényleg semmi új, csak annyi, hogy Ő nem vámpír, hanem űrlény 🙂 Amitől mégis megfogott annyira, hogy tovább akarjam olvasni, hogy a főszereplő lány nem elveszett , nyálazó kis liba, hanem nagyon viccesen beszólogat a pasinak és végre valaki, aki nem kis hamvába halt. Persze ez a folytatás során elmarad, de az első két részben még megvan és ez nagyon tetszett. Bár Stephenie Meyer szerintem jogdíjat kérhetne a könyv után. Nah meg a MenInBlack, a Harry Potter és az Éhezők viadala is!
Szóval az első könyv alapján jól indultunk. Utána viszont fájóan kiszámítható volt és a főszereplő is egyre lejjebb csúszik a fejemben felállított létrán melynek tetőfoka a normális nő/lány az alja pedig a regények hülye libusai… És igen, a legalsó fokot is megérinti Kat a regény végére.
Ami még elszomorított, hogy beleesett ugyanabba a csapdába, mint az Éhezők viadala esetében Suzanne Collins, vagyis túl sötét lett a harmadik rész és nem tudta megfogni. Sokkal több lehetőség volt benne, de Ő arra ment, hogy jaj, nagyon szörnyű dolgokat írok le, persze csak felületesen érintve és mindenhova berakok egy csavart, hogy mindenki gonosz és rossz és … És valahol ebben az útvesztőben elveszett, vagy soha nem is létezett mögötte a koncepció.
Nagyon jó mellékszereplőket hoz be, de senkiről nem tudunk meg plusz infókat. Ez vagy amiatt van, mert egyszerűen nem volt ideje vele foglalkozni, mert gyorsan akarták piacra dobni a következő könyvet (majdnem évente jelentek meg…) vagy azt tervezik, hogy plusz novellákat adnak ki, mint ez most oly divatos, húzzunk le még egy bőrt a dologról. Ez még szánalmasabb, mint az, hogy elkapkodta.
Természetesen a 18 éves srácnak igen csak kiemelkedő tapasztalata van és türelme szexuális téren, valamint magától értetődő, hogy igencsak “adakozó” természetű és cseppet sem aggódik, hogy várnia kell 🙂 Viszont komoly dicséret, hogy én még soha nem láttam ennyiszer leírva az óvszer szót. Egy védekezz kampányba simán elmenne. Szóval ez becsülendő. De szóljak jót is, nagyon humorosan ábrázolja azt, amikor féltékeny és a konkurencia nevét nem hajlandó megjegyezni: Eskü nem tudtam, hogy ennyi B betűs név van angolul. Egyébként az első 3 részben nagyon jó a humor, az utolsó kettőben inkább a mellék szereplők hozzák be ezt a hozzám közelálló ironikus vonalat, de sajnos gyorsan elnyomja őket.
Feministák szíve megdobbanhat, természetesen a női főszereplő, aki a pasitól kapta az erejét, se perc alatt túlnő rajta, sőt a nála sokkal erősebbeket is szemmel veréssel legyőzi. Nah, ez költői túlzás volt, de remélem mindenki érti, hogy Bella hogyan nőtt túl Edwardon vagy Tris hogyan bizonyult erősebbnek, mint Négyes, itt is valami hasonló történik. A részlet kidolgozás viszont itt is nagyon hiányzik. Mikor Kat megöli az egyik ellenfelüket az annyira gyors volt, hogy csak kapkodtam a fejem és vissza kellett olvasnom, hogy most mi van? Komoly? Ennyi? Tudom, tudom, ha ilyenre vágyok, akkor olvassak Stephen Kinget, de akkor is, legalább add meg a tiszteletet annak a hernyónak , akit kinyírtál, hogy elmondod hogyan történt…
A vége nagyon gyorsan lezárul. Kb 300 oldalon keresztül arról van szó, hogy szeretlek, annyira szeretlek, jajj, nem vettem levegőt, mert annyira szeretlek (már aggódtam, hogy megfulladnaka főszereplők, az eltt volna a ciki vég), és az, hogy közben mi történik a háborúban vagy miért lett az ami, azt elintézi kb 10 oldalban!!! Komolyan, tessék már nekem néhány kulissza titkot elárulni, mert eddig azt hittem azért jobb a könyv, mint a film, mert megértem az okokat!
Szóval tényleg mérges vagyok, mert volt egy szimpi főszereplő, akit leépített, volt egy normális pasi, akit nyálasság varázsolt, és egy történet, amit felületesen mutatott be. Pedig az első két rész nagyon jó, és nem értem mi történt után!
Az írónőről alig lehet valamit tudni. Wikipédia oldal semmit nem ér a saját honlapján meg kb annyi van, hogy van egy férje és egy kutyája. Most jelent meg egy 0,5. rész, amit nem is kommentelek. Nem szeretem az írok még mellé valamit, hogy ez is elkeljen dolgokat. Ráadásul két olyan szereplőről, akik, ha mindent egybeveszek az 5 könyvben szerepelnek vagy 20 oldalon. Ha már ilyet ír, akkor kérem Luc-ot vagy Archert bemutatni. Az összes többi műve kisebb fantasy-k, de egyik sem jelent meg magyarul. Annyira meg nem fogott meg, hogy angolul olvassak tőle 🙂
És akkor, hogy legyen mégis minek örülni. Megfilmesítik. Bár lassan azon gondolkodom, hogy mit nem filmesítenek meg. Szóval hogy még annyi agysejtet se kelljen használni, mint amennyit az elolvasása elvesz, pedig ahhoz sem kell sok. 🙂 De van egy nagyon jó érvem amellett, hogy miért is kell megnézni:
