A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.
Nagyon ritkán olvasok magyar íróktók / írónőktől és erre nem vagyok büszke. De azt hiszem idén ezen nagyon igyekeztem javítani és kb 20 magyar szerző tollából származó könyvet olvastam. És a magyar szerzők könyveit meg is veszem, nem csak kölcsönkérem vagy kölcsönzöm, mert igen is támogassuk a magyar írókat és örülök, hogy vannak olyan kiadók, amik nem csak a külföldi felkapott könyveket ontják magukból, hanem teret adnak a hazai tehetségeknek is. Szóval mióta ezt a könyvet olvastam, több barátnőm is megkapta 🙂
Imádtam minden sorát. Kezdjük azzal, hogy a címe miatt tetszett meg kb egy évvel ezelőtt. Valamiért imádom azt a szót, hogy Enigma 🙂 Kiskoromba volt egy mese és vagy ez volt a címe, vagy az egyik szereplőt hívták így, és azóta nagyon vonz , minden amiben eza szó megjelenik 🙂 De amikor már ennyire akarok egy könyvet, akkor a végén nagyon félek, hogy csalódni fogok, mert akkora a várakozás. De nem csalódtam, nagyon örülök, hogy elolvastam.
Mikor végeztem vele, próbáltam az egyik legjobb barátnőmnek megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira ez a könyv, és csak annyit tudtam neki mondani, mert klasszikusan romantikus. Nem a mostanában divat, meglátom, beleszeretek és egymásnak esünk jellegű könyv. Nekem sokkal inkább a Jane Austen féle romantikus vonalat képviseli és ez boldoggá tett. Imádtam, mikor Alex bemászott az ablakán. És semmi nem történt, ami persze hihetetlen, de akkor is romantikus 🙂 – mikor romantikusokat olvasok, rémálmaimba az jön elő, hogy olyan leszek, mint a Danielle Steelt olvasó öreg hölgyek, de mindnekit megnyugtatok, ez a könyv maradhat 🙂
A hivatalos besorolás fantasy… Mikor olvastam, akkor ez komoly fejtörést okozott, hogy miért is, aztán rájöttem, hogy Lena adottságai miatt. Nekem ez a nagyon gyengén fantasy vonalat képviseli, de oké, irodalmilag oda sorolandó, de azért egy fantasy rajongónak nem adnám a kezébe 🙂
Nagyon humoros beszélgetések viszik folyamatosan előre a történetet. Volt néhány pillanat, ahol azt éreztem, hogy megakad a történet, de akkor mindig jött valami izgi fordulat vagy csattanó. Még a sok nyuszizást is jól bírtam, de megmondtam a kislányomnak, hogy most nyuszis mondókákat nem mondunk egy ideig, mert agresszív gondolataim támadnak a nyuszi szó emlegetése kapcsán 🙂
Az írónő maga is azt mondta egy interjú kapcsán, hogy Viktor volt a kedvenc szereplője. Ez érződött is. Nem hibátlan, hiszen, ha nőként nézem, akkor fiatalon egy szemét állat volt, de nem lehet nem szeretni. Ahogy próbálja rendbehozni a hibáit, ahogy a másik oldalról mutatja meg, hogy hogyan élte meg a kezdeti botlásait, nem lehet nem szeretni.
Ami nekem még nagy élmény volt az az erejüknek a megfékezése. Szinte a fejemben láttam, ahogy felépül az Enigma a fejükbe. Azt mondta az írónő, hogy a szerkesztője kérésére többször átdolgozta a környezetet. Nem tudom milyen volt eredetileg, de a végleges verzió tökéletes lett és végig láttam magam előtt. Meg a lovakat is képes voltam szeretni, pedig egyébként nagyon nem szívlelem őket (bocsi kedves ló rajongók, rossz emlék)…
Krimi: mert, hogy az is van benne, de ezt azért nem hangsúlyoznám túl 🙂 Az nagyon átlátható volt, egyébként sem központi elem. Egyesek azt írták, hogy nagyon sötét. Persze nem rózsaszín nyuszis ez igaz, de azért nem is sötét. Szerintem pont olyan, amit ez a könyv elbír. Mert ugyan szörnyű dolgokat ír le, de valahogy nem annyira erős, mint más könyvekben, valahogy ez a fonala nem kötötte le annyira az agyam, más része maradt emlékezetes. (Ezt az is mutatja, hogy az első értékelésemkor ezt a vonalat ki is felejtettem és csak utólag írtam hozzá)
Egy elem volt, ami nekem elcsépelt volt és nem éreztem úgy, hogy ehhez a könyvhöz megfelelő lenne. A terhes rész nekem ez túl szappanoperás volt, és ennél jobbnak gondolom ezt a könyvet. Kellett egy ilyen csavar bele, de ez a megoldás nem tetszett.
És köszönöm, hogy nincs tele szitokszavakkal és olyan dolgokkal, amiket nem engednék nyomtatásban megjelenni, mert szépirodalom! Ez manapság nagyon ritka.
És akkor az írónőről pár szó. Habár nagyon keveset lehet róla tudni, és ez nekem még szimpatikus is. Az igazi neve Balatoni Ilona. Eddig két könyve jelent meg az Enigma és az Ezüsthíd, ami az Enigma folytatása. Az interjúkból kiderül, hogy nem főállású író, de ez semmit nem vesz el, sőt nálam felértékelődik, hogy munka mellett hozott létre egy ilyen világot. Most azt olvastam, hogy dolgozik egy új könyvön, ami nem ennek a sorozatnak a része. Nagyon várom, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit tud alkotni, ami nem ennek a világnak a része. És még nagyon sok könyvet szeretnék tőle olvasni, szóval tessék gyorsan karácsonyra meglepni a női ismerősöket / barátnőket a könyvvel 🙂
