Könyvfüggő

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve… A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad. Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

Agyzsibbasztónak kezdtem olvasni 🙂 Előtte két nagyon jó könyvet olvastam, amiből az egyik fantasy és kicsit magába szippantott, így mondtam a Páromnak, hogy adjon a kezembe valamit, ami nem fantasy, és kikapcsol. Rá se nézett, csak a kezembe nyomta. Hát jó, egye kutya, legyen ez…

Azonnal beszippantott (emlékeztetőül, épp egy beszippantós könyvből akartam szabadulni :D). Soha nem szoktam senkinek felolvasni a könyveimből, mert az az én élményem, az én kis zárt világom, amíg olvasom,d e itt az első 30 oldalról 5ször olvastam fel a férjemnek, aki már teljesen kiakadt, hogy ne nevettessem, Ő is olvasni akar és Ő velem ellentétben komoly könyvet olvas 🙂 Így maradt az, hogy magamba kuncogtam 🙂 – nagyon jó a stílusa és tényleg vicces 🙂 – főleg nekem, aki grafomán vagyok 🙂

Csak egy példa:

“Alexnek

Az anyukám nem hülye, te vagy az. Nem hoszhatod a kutyát. Kipukasztaná

a légömmböket.

Rosie

Rosie-nak

Akkor nem megyek.

Alex

……..

Rosie-nak

Köszi szuper volt a szúrod. Sajnálom hogy sandy kipukasztota

a légömmböket és megette a tortád…

Alex”

Legyünk őszinték, maga a sztori nem új és nem valami nagy durranás. Egy lány és egy fiú, akik gyakorlatilag együtt nőnek fel, akiknél hol az egyik érez kicsit többet, hol a másik, de valahogy az élet nem ad lehetőséget, hogy együtt érezzenek többet. Tehát nem ebben kell keresni a könyv varázsát és még csak nem is humorában, habár az sziporkázó. Hanem maga ez a stílus, hogy nem a történetet olvassa az ember, hanem csak a leveleket /sms-eket / üzeneteket / chatet / e-mailt.  És ezekből kell összerakni a történetet, kitalálni, hogy mi történt és ez bájosan megdolgoztatja az agyat és valami kis különlegességet von a történet köré 🙂 Nagyon jól csinálta az írónő, hogy sehol nem írja le egyértelműen, hogy kivel mi történt, csak célozgat. Sőt, vannak olyan jelenetek , amiket felvezet, de utána nem írja le mi történt, mert lényegtelen. Ettől nagyon valószerű az egész, hiszen hányszor van, hogy valamiről azt gondoljuk, hogy nagyon meghatározó lesz az életünkbe és egy-két nap múlva már jelentősége sincsen. És ez a könyv nem egy napló, hogy minden megjelenjen benne.

Persze vannak nagyon gyenge pontok benne. Ilyen az egész chat szobás rész. Nah, azt úgy ahogy van a kukába kellett vona dobni, mert oldalszámot növelt, de ezen kívül nem tett hozzá semmit a történethez. És szerintem nem chatelt sokat az írónő 🙂 Valamint a nő egy-egy baátnője is teljesen felesleges…

Állandó problémám a csúnya beszéd a könyvekben. Ebben is volt bőven, de nem zavaróan sok, szóval ez még belefért.

A könyv kb 50-es éveikig kíséri nyomon a szereplőket és nagyon ügyesen ábrázolta az írónő a jellemváltozásokat. A felénél egyszer úgy nézett ki, hogy nah, most összejönnek… És ott nem akartam tovább olvasni, mert annyira eltérő életszakaszban voltak, annyira eltérő világban éltek, hogy földhöz vágtam volna a könyvet, ha ott lett volna egy nagy egymásra találás, de ezt is szépen kivédte. Persze egy pont után inkább viccesek voltak a már elcsépelt “pont akkor esik teherbe” pontok, de nem annyira hogy ez csökkentsen az értékén 🙂

És Írországban játszódik 🙂 A barátnőm ott él, így még jobban szerettem a helyszíneket 🙂

Szóval igazi egy nap alatt kiolvasható hétvégi könyv.

Az írónő most 34 éves, és már elég sok könyve jelent meg. Talán a leghíresebb a PS I love you… Ezt nem kell bemutatnom. És a többi regénye is könnyed romantikus. A nő egyébként a zenével is próbálkozott, bár ez nem tartott sokáig, de jól mutatja, hogy nagyon művész lélek. Írországban természetesen nagyon közkedvelt, sőt a Nagy-Brittanniában is. Viszont a PS I love you filmes verziója a világsikert is meghozta neki. Nem gondolom, hogy mélyebb műveket valaha is olvasni lehet majd tőle, de egy-egy hétvégi könyvnek azt hiszem szuperek a művei 🙂

A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.

Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.

Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.

Nagyon ritkán olvasok magyar íróktók / írónőktől és erre nem vagyok büszke. De azt hiszem idén ezen nagyon igyekeztem javítani és kb 20 magyar szerző tollából származó könyvet olvastam. És a magyar szerzők könyveit meg is veszem, nem csak kölcsönkérem vagy kölcsönzöm, mert igen is támogassuk a magyar írókat és örülök, hogy vannak olyan kiadók, amik nem csak a külföldi felkapott könyveket ontják magukból, hanem teret adnak a hazai tehetségeknek is. Szóval mióta ezt a könyvet olvastam, több barátnőm is megkapta 🙂

Imádtam minden sorát. Kezdjük azzal, hogy a címe miatt tetszett meg kb egy évvel ezelőtt. Valamiért imádom azt a szót, hogy Enigma 🙂 Kiskoromba volt egy mese és vagy ez volt a címe, vagy az egyik szereplőt hívták így, és azóta nagyon vonz , minden amiben eza szó megjelenik 🙂 De amikor már ennyire akarok egy könyvet,  akkor a végén nagyon félek, hogy csalódni fogok, mert akkora a várakozás. De nem csalódtam, nagyon örülök, hogy elolvastam.

Mikor végeztem vele, próbáltam az egyik legjobb barátnőmnek megfogalmazni, hogy miért is tetszett annyira ez a könyv, és csak annyit tudtam neki mondani, mert klasszikusan romantikus. Nem a mostanában divat, meglátom, beleszeretek és egymásnak esünk jellegű könyv. Nekem sokkal inkább a Jane Austen féle romantikus vonalat képviseli és ez boldoggá tett. Imádtam, mikor Alex bemászott az ablakán. És semmi nem történt, ami persze hihetetlen, de akkor is romantikus 🙂  – mikor romantikusokat olvasok, rémálmaimba az jön elő, hogy olyan leszek, mint a Danielle Steelt olvasó öreg hölgyek, de mindnekit megnyugtatok, ez a könyv maradhat 🙂

A hivatalos besorolás fantasy… Mikor olvastam, akkor ez komoly fejtörést okozott, hogy miért is, aztán rájöttem, hogy Lena adottságai miatt. Nekem ez a nagyon gyengén fantasy vonalat képviseli, de oké, irodalmilag oda sorolandó, de azért egy fantasy rajongónak nem adnám a kezébe 🙂

Nagyon humoros beszélgetések viszik folyamatosan előre a történetet. Volt néhány pillanat, ahol azt éreztem, hogy megakad a történet, de akkor mindig jött valami izgi fordulat vagy csattanó. Még a sok nyuszizást is jól bírtam, de megmondtam a kislányomnak, hogy most nyuszis mondókákat nem mondunk egy ideig, mert agresszív gondolataim támadnak a nyuszi szó emlegetése kapcsán 🙂

Az írónő maga is azt mondta egy interjú kapcsán, hogy Viktor volt a kedvenc szereplője. Ez érződött is. Nem hibátlan, hiszen, ha nőként nézem, akkor fiatalon egy szemét állat volt, de nem lehet nem szeretni. Ahogy próbálja rendbehozni a hibáit, ahogy a másik oldalról mutatja meg, hogy hogyan élte meg a kezdeti botlásait, nem lehet nem szeretni.

Ami nekem még nagy élmény volt az az erejüknek a megfékezése. Szinte a fejemben láttam, ahogy felépül az Enigma a fejükbe. Azt mondta az írónő, hogy a szerkesztője kérésére többször átdolgozta a környezetet. Nem tudom milyen volt eredetileg, de a végleges verzió tökéletes lett és végig láttam magam előtt. Meg a lovakat is képes voltam szeretni, pedig egyébként nagyon nem szívlelem őket (bocsi kedves ló rajongók, rossz emlék)…

Krimi: mert, hogy az is van benne, de ezt azért nem hangsúlyoznám túl 🙂 Az nagyon átlátható volt, egyébként sem központi elem. Egyesek azt írták, hogy nagyon sötét. Persze nem rózsaszín nyuszis ez igaz, de azért nem is sötét. Szerintem pont olyan, amit ez a könyv elbír. Mert ugyan szörnyű dolgokat ír le, de valahogy nem annyira erős, mint más könyvekben, valahogy ez a fonala nem kötötte le annyira az agyam, más része maradt emlékezetes. (Ezt az is mutatja, hogy az első értékelésemkor ezt a vonalat ki is felejtettem és csak utólag írtam hozzá)

Egy elem volt, ami nekem elcsépelt volt és nem éreztem úgy, hogy ehhez a könyvhöz megfelelő lenne. A terhes rész nekem ez túl szappanoperás volt, és ennél jobbnak gondolom ezt a könyvet. Kellett egy ilyen csavar bele, de ez a megoldás nem tetszett.

És köszönöm, hogy nincs tele szitokszavakkal és olyan dolgokkal, amiket nem engednék nyomtatásban megjelenni, mert szépirodalom! Ez manapság nagyon ritka.

És akkor az írónőről pár szó. Habár nagyon keveset lehet róla tudni, és ez nekem még szimpatikus is. Az igazi neve Balatoni Ilona. Eddig két könyve jelent meg az Enigma és az Ezüsthíd, ami az Enigma folytatása. Az interjúkból kiderül, hogy nem főállású író, de ez semmit nem vesz el, sőt nálam felértékelődik, hogy munka mellett hozott létre egy ilyen világot. Most azt olvastam, hogy dolgozik egy új könyvön, ami nem ennek a sorozatnak a része. Nagyon várom, nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy mit tud alkotni, ami nem ennek a világnak a része. És még nagyon sok könyvet szeretnék tőle olvasni, szóval tessék gyorsan karácsonyra meglepni a női ismerősöket / barátnőket a könyvvel 🙂

Igen, ezt nagyon abbahagytam. Most így megnézve a dátumot, gyakorlatilag akkor léptettek elő és indult el egy lavina az életemben… Ami nem ok, de legalább magamnak meg tudom magyarázni, hogy miért is zárult le az életem eme része. És nem biztos, hogy ez nem fog bekövetkezni ismét, de nagyon fogok igyekezni 🙂

Pedig közben rengeteget olvastam. És hála egy nagyon hasznos honlapnak ezeket még össze is tudtam gyűjteni. Habár nem mindig vagyok büszke az olvasásaimra 🙂 Ennek nagyon egyszerű oka van. Volt egy depressziós időszakom (nem, nem átlagos hiszti, komolyabb volt) és a pszichomókus szerint el akartam menekülni a valóságtól 🙂 Nah, de hogy ez még most is tartson mikor itthon vagyok az én kis hat hónaposommal… 🙂

A lényeg, hogy imádok írni. Szerintem anno ez vonzott az újságíráshoz is, csak nálunk (Mo-n) ez nem olyan szakma, amilyennek lennie kellene. Sajnos csak a bulvár helytálló. Szóval lett egy másik szakmám, amit imádok, szeretek, de nagyon hiányzik az írás. (Fura  apárommal is így ismerkedtem meg, hoy olvastam a blogját és beszóltam neki 🙂 habár már akkor is tdutam, hogy csak cukkolni akarom és felhívni magamra a figyelmét :))

Szóval azt hiszem itt az idő, hogy ismét belevessem magam ebbe a blogba. Így kiélhetem  agrafomán énem és élhetek amásik hobbimnak is, ami az olvasás. Szóval remélem jó lesz, és ha már csak egy-két embernek tudok ajénlani könyvet a barátnőimen kívül, akkor már megéri 🙂