1920-as évek Amerikájában játszódik a történet, ahol megjelenik egy olyan vírus, ami csak a nemzőképes férfiakat „írtja”. Mi történik ekkor a társadalomban? A nők átveszik a férfiak helyét, ami még nem probléma, de az emberiség életben tartásához nem vagyunk elegek.
És mi lesz azzal a csekély számú férfival, akit mégis sikerül megmenteni. Hogyan válnak korábbi apából csupán nemzővé, hogyan is válnak Ők a kiszolgáltatottság példájává? És vajon akad valaki, aki nem ért egyet ezzel a társadalmi felállással, vagy kiáll azért a néhány férfiért, akik megmaradnak?
Szerintem már írtam, de megerősítésként: nem vagyok egy feminista alkat, hiszek a klasszikus férfi-női szerepekben. Viszont Merle világában voltak pillanatok, amikor elfelejtettem, hogyan is gondolkodom ezekről a dolgokról. És ez Merle óriási tehetségének kulcsa: mindig elvarázsol és megszűnik a saját életedbe felállított jó vagy rossz, megmutatja úgy a világot, vagy úgy a fikciókat, hogy nem az érzed, mennyire elveid ellen van, hanem a létfenntartás, vagy a logika ugrik a helyébe, esetleg csak a nyers uralkodási vágy. És ritka az a pillanat, amikor kizökkensz ebből, és kontrolálod a gondolataidat. Ijesztő, furcsa, de nagyszerű érzés. Nemrég egy előadáson hallottam, hogy az elveink nem mások, mint a magunk által állított gátak, de ezeket Merle, ha csak rövid időre, ha csak gondolatban, de elmossa.
Merle a Sorbonen végzett filozófia szakon, és kortársai majd későbbi kritikusai szerint is egy meglepően intelligens, a világra nyitott ember volt. Franciaként szimpatizált a kommunizmussal, nem félt társadalmi kritikákat megfogalmazni. A könyveiben figyelt a szereplők megformálására, de a mögöttes tartalom soha nem sérült műveiben. Sokat mond, hogy az összes művét lefordították magyarra és mind nagyon népszerű volt a világ összes részén.
Annyit nagyon fontos Merle regényeiről tudni, hogy nem a „könnyen olvasható és holnapra elfelejtem” művek. Ő csak olyanokat írt, amiken gondolkodni kell, amik elindítanak az emberben valamit, és akarva akaratlan kicsit meg is változtatják.

Bevallom őszintén, kétszer indultam Neki a könyvnek, mert az első néhány oldal után letettem, egyszerűen nem tetszett. De aztán úgy döntöttem kap még egy esélyt, hiszen mégis csak egy olyan emberről van szó, aki több Golden Globe díjat is nyert és ez a könyve sokáig vezette a New York Times Beststeller listáját. És igeeen