Hanne Ørstavik ’97-ben írta meg ezt a könyvét (eredeti címe: Kjærlighet). Összesen eddig 11 könyve jelent meg, de csak ezt az egyet fordították magyarra, illetve, ha jól tudom, akkor még két novelláját.
Úgy kaptam ezt a könyvet, hogy a kolléganőm ki akart mozgatni egy kicsit a romantikus, álmodozó világomból, hogy „Ez a valóság, olvasd”. Hallgattam rá és elolvastam. Őszinte leszek engem nem igazán ragadott meg. Ennek legfőbb oka, hogy a főszereplő iránt nem tudok egy csepp szimpátiát sem érezni, pedig mindent beleadtam, de tényleg.
A könyv egy éjszaka történéseit dolgozza fel. A két főszereplő egy extrovertált, kapcsolatfüggő,minden áron kapcsolatot vadászó anya Vibeke és introvertált fia, Jon.
Első nehézség, hogy nagyon rosszul szerkesztett. Nem tudod, hogy mikor vált képet a mű, hogy mikor épp kinek az éjszakáját követhetjük, de ez kis figyelemmel még áthidalható.
A másik kolléganőm azt mondta, hogy mivel Ő egyedül álló anya gyermeke, így Ő még nem áll készen erre a könyvre. Megnyugtattam, hogy készen áll, hiszen csak még inkább tudatosulna benne, amit már így is tud, hogy milyen szuper édesanyja volt. A főszereplő, sajnálom, nekem határozottan ellenszenves , hiszen gyermeke amiatt nem megy haza, és fagy majdnem halálra, vagy kerül idegenek házába, mert azt hiszi anyja a szülinapját készíti elő, holott csak pasit vadászik….
Szóval már csak szociológia tanulmánynak is nagyon érdekes lehet.
Viszont mennyire meghatározóak a földrajzi adottságok. Azt mindig is tudtam, hogy az északi népek sokkal hajlamosabbak a depresszióra – nálam okosabbak szerint ennek a napsütéshez van köze- de ez ebben a regényben teljesen fel is ismerhető. Éjszaka játszódik, de nem csak ettől sötét az egész világa.
