Nagyon szeretem Hailey műveit. Szerintem egy nagyszerű író, aki ugyan összesen “csak” 12 regényt írt- és ebből mindössze csak 9-et fordítottak magyarra- , ami mai szemmel nézve nagyon kevésnek tűnhet, de azokat nagyszerűen írta meg, mindig belemerülve egy egy iparág legapróbb részleteibe is. Ilyen az Autóváros is (eredeti címe Wheels). Hol máshol is játszódhatna, mint Detroitban, az autógyártás fővárosában. Ebben a könyvben minden benne van, ami egy igazán jó regényhez csak kell: gazdagok és szegények, bukás és siker, szerelem és gyűlölet, hűség és megcsalás. Ha nem lenne már egy Fordunk , akkor a könyv után biztos ragaszkodtam volna hozzá, hogy autóvásárláskor csak azt vegyünk 🙂
Mindig vonzódtam a termelői szektorhoz, de ez után a könyv után egyenesen azt érzetem, hogy muszáj gyártási területen dolgoznom – persze nem tettem, de álmodozni jó volt róla-. Az, ahogyan leírja az akkori ipari helyzetet, miként lehetett a hátrányos helyzetűeket vagy a büntetett előéletűeket foglalkoztatni, kik voltak, azok, akik törődtek ezzel. Az amilyen őszintén ír a fajgyűlöletről, semmit sem takargatva, nyíltan vállalva az akkoriban elkövetett hibákat, az egyszerűen zseniális.
Nagy tisztelettel beszél végig az autóiparról az író, holott ez nem igazán jellemző a műveire, inkább a hibákra szokta felhívni a figyelmet. Ebben a könyvében jóval megengedőbb és elnézőbb, mint korábbi regényeiben. Szinte már elhittem, hogy tényleg ennyire elkötelezett és szakmailag kiemelkedő emberek dolgoztak és dolgoznak ma is ezen a területen, mint a regényben, de ez azért naivság.
És akkor ne feledjük a szerelmi szálakat sem. Megjelenik az érzelgős fiatal lány, aki egy szuper pasiba szeret bele- aki mellesleg művész is, és a lány apja nem kedveli -, de sikerül megszereznie magának, és valódi szerelem alakul ki köztük. De emellett megjelennek a régi házasok is, ahol a feleség bolti lopásokkal próbálja felhívni magára elhidegül férje figyelmét.
Egy valami azért mégiscsak csalódás ebben a könyvben, bár az író gyakran alkalmazza ezt a fordulatot. Mindenki, aki bonyodalmat jelent, azt az utolsó 50 oldalon megöli. Ezzel eléri, hogy azokra is kellemesen és megbocsátóan nézzünk, akiket egyáltalán nem kedveltünk a regény során.
Tudom, hogy nem éppen modern regényről van szó, és nem is klasszikus, de mindenféleképpen izgalmas és érdekes lehet bármely korosztálynak.
Persze ez is, mint oly sok “nem mai regény” már nem kapható, leginkább csak antikváriumokban, vagy jó ismerősöktől megszerezhető.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: